Igehely: Róm 15:1–6 Kulcsige: Róm 15:4 „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.”
Mennyei Atyánk a „türelem és vigasztalás Istene”. Milyen jó, hogy a mi Urunk nem vár el tőlünk olyat, amivel Ő nem rendelkezne, sőt benne a türelem is és a vigasztalás is tökéletes, teljes. Ezért nem lehetetlen küldetés (filmkedvelők kedvéért: Mission Impossible) – még ha sokszor annak tűnik is – az, amit a következő vers kér: „egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.” A mi problémánk sokszor az igeszakasz első verséből fakad, hogy talán mindenki úgy tudja magáról, hogy ő erős, ő az erősekhez tartozik. Mert emberi dolog, hogy mindenki ide akar tartozni, anélkül, hogy ennek terhét felvenné: „és ne a magunk kedvére éljünk.” Ennek ellentéte is igaz lehet: néha túlságosan függünk másoktól, ahelyett, hogy saját felelősségünket felvállalnánk.
Kedves testvér, küzdjünk azért, hogy Jézus Krisztus akarata hassa át a közösségünket, mert csak így juthatunk el oda, „hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”
Uram, tőled veszem a példát a türelemhez és a vigasztaláshoz! Segíts megfeszítenem magam a többiek javáért!