Az Ábrahámnak adott áldás Jézus Krisztus által lett a miénk: „Hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk” (Gal 3:14). A rövidke szakaszban gyönyörű, reménykeltő ígéret van, amit Ábrahám szó szerint a magáévá tett, és a mennyei elhívásnak azonnal engedelmeskedett.
Fontos volt az elszakadás a bálványimádó rokonságtól, ahogy Péter apostol is mondja: „Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!” (ApCsel 2:40). Isten jelöli ki a helyünket az Ő nagy népének táborában. A nevünket pedig az által teszi naggyá, hogy felírja az élet könyvébe.
Kiemelkedő üzenet: „Megáldalak!” Isten tudta, hogy Ábrahám engedelmeskedni fog az elhívásnak, és azt is, hogy te és én engedelmeskedni fogunk. „Áldás leszel” (2.v.). A lehető legnagyobb megtiszteltetés: áldás lenni a családi körben, a gyülekezetben, a társadalomban. A népek elismerték Ábrahámot, és azt mondták: „Istentől küldött fejedelem vagy közöttünk!” (1Móz 23:6). Hasonlóképpen ismerte el Izsákot is Abimélek: „Te már az Úrnak áldott embere vagy!” (1Móz 26:29).