Jézus Krisztus nemcsak beszélt arról, hogy hogyan kell szeretni, hanem be is mutatta: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 15:12). Önfeláldozó szeretetre hív bennünket az Úr. De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Amikor megszületett az első gyermekünk, egyszer a feleségem rám bízta, hogy vigyázzak rá. Én nagyon szeretem a labdarúgást, és arra gondoltam, hogy leülök a kisbabával megnézni egy mérkőzést. Na, ő ezt nem akarta, és elkezdett sírni. Fel kellett vele állnom, nem tudtam megnézni a meccset. Teljesen fel voltam háborodva magamban, hogy nekem még ennyi kikapcsolódás sem jár?! És ekkor szólt az Úr: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:27). Meg kellett értenem, hogy a Krisztuskövetés lemondásokkal jár, de azt is megláttam, hogy minél jobban meg tudom tagadni magam, annál boldogabb és megelégedettebb vagyok.
Keressük meg Bibliánkban az 1Jn 4:20-at, gondolkodva ezen az igén dicsérjük a mi Urunkat a 21-es számú énekkel: „A Jézus szeretete megtalált”.