Ha körülnézünk a világban, sok okunk lehet a félelemre. Háborúk, természeti katasztrófák, betegségek, balesetek, megélhetési gondok vannak, és minket sem kímélnek. Dávid őszintén leírta a lelkiállapotát: félelem gyötörte a veszélyes helyzetben.
A félelmekkel szembe kell nézni, nem lehet az életünk egy folyamatos menekülés. Őszinteséget kér ma az Úr mindenkitől. Ma elsírhatjuk előtte a félelmeinket, amik gyötörnek. Aki fél, az gyötrődik, és nem tud egy szabad, boldog életet élni, mert a félelmei rabságában van. Hív ma az Úr, hogy töltekezzünk be Szentlélekkel! Menjünk a kereszthez, és kérjük a mi Urunkat, hogy szabadítson meg a gonosztól, vegye el a félelmeinket, mert benne bízunk!
Egyszer azzal kísértett meg a Sátán, hogy a családom autóbalesetet fog szenvedni. Annyira gyötört ez a félelem, hogy nem tudtam, mit tenni, imádságban elmondtam Jézusnak, és rá bíztam a családomat, ekkor jött a felszabadulás a lelkemben. Áldott legyen ezért az Úr neve! „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1Jn 4:18a)