A törvény tanulmányozása, magyarázata és betartása körül forgott a zsidók társadalmi és vallásos élete. Hagyományaik azért születtek, mivel szerették volna minél pontosabban teljesíteni a parancsolatokat. Ezért egy egész szokás- és gyakorlatrendszert építettek köré, amely az élet bármely területén szabályozta, hogyan kell betartani a törvényt. Ám ez idővel ahhoz vezetett, hogy bizonyos dolgokban félretették Isten parancsolatát, hogy helyébe a maguk hagyományát tegyék. Így éppen a törvény még pontosabb betartására megalkotott hagyomány vált akadállyá a törvény megtartásában. Ettől óvakodnunk kell. Nem lehet olyan hagyományunk, szabályrendszerünk vagy egyházi gyakorlatunk, amely akadályoz minket abban, hogy véghez vigyük mennyei Atyánk kinyilatkoztatott akaratát. Még akkor sem, ha a mögötte lévő szándék nemes vagy kegyes. Ellenkező esetben ugyanabba az ellentmondásba keveredünk, mint a farizeusok.
Így tehát, minden hagyományunknak – családi, gyülekezeti vagy egyházi – azt kell szolgálnia, hogy még világosabban értsük Urunk kinyilatkoztatott akaratát, és elősegítse, megkönnyítse, ékesítse és keretbe foglalja a Szentírás gyakorlatba ültetését Megváltónk dicsőségére és népe javára.