A farizeusok legfőbb kérdése a ceremoniális tisztaság. Számukra a törvény megtartása és a hagyomány célja a tiszta és tisztátalan dolgok elkülönítése, valamint a tisztaság megtartása és a tisztátalanságtól való óvakodás. A Mester tanításából azonban világossá válik, hogy nem külsőségek és szokások gyakorlása tesz valakit tisztává vagy tisztátalanná. Urunk rámutat, hogy a tisztátalanság és az azzal járó bűnök, de a törvény megtartása és a tisztaság is elsősorban a szívben kezdődik. A legkritikusabb kérdés tehát szívünk állapota (Péld 4:23).
Ahogyan a hagyományaink nem kerülhetnek Isten Igéje elé, úgy nem előzhetik meg a külső kegyességi gyakorlatok a szív őszinte és megtérésből fakadó megtisztulását sem. Mert a hagyományok és a külsőségek gyakorlása nem tudja megtisztítani a szívünket. A szívünk megváltozása viszont meg tudja tisztítani külső megnyilvánulási formáinkat és szokásainkat.
S itt ismét a tegnapi gondolathoz térünk vissza, mert ezt a belülről kifelé ható életváltozást az emberek hagyománya nem tudja kimunkálni, csak egyedül a teljes Írás, amely Istentől ihletett (2Tim 3:16), és Isten Szentlelke, aki újjászül és megszentel (Zsolt 52:12–14).