Igehely: Mk 6:30–44 Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”
Az ötezer ember megvendégelése megrendítő módon mutatja be, hogy Jézus mennyire törődik az emberrel, és hogyan gondoskodik róla.
A csoda visszaemlékeztet minket Izráel pusztai vándorlására. Itt is lakatlan helyen vannak. A puszta az a hely, ahol a nép teljesen rá van utalva Isten segítségére. Ahol Isten bemutatkozik, próbára teszi és megáldja népét. Jézus a válasz Mózes imádságára, „hogy ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora” (4Móz 27:17). Akkor Isten a törvényét adta, most Jézus „kezdte őket sok mindenre tanítani.”
A csoda előremutat a Bárány menyegzői vacsorájára, ahol megnyugszunk, és beteljesedünk az Atya javaival. A pusztai vándorlás egyik maradandó élménye a mennyei kenyér volt. Nem szerzünk tudomást a csodatörténés módjáról: a lényeg Jézus személye, aki gondoskodik a nyájról. Jézus az út ebbe a nyugalomba.
Mit tanultunk meg eddig az Úr igéjéből életünk során? Ne felejtsük el, hogy az igazi beteljesedés az Atyánál vár ránk! A pusztában szolgálni kell mások felé: milyen lehetőségeink vannak erre?