Igehely: 2Kor 5:11–15 Kulcsige: 2Kor 5:15 „És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”
Jézus Krisztus halála nemcsak megváltást hozott számunkra, hanem az énünk halálát is: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem: azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20). Az énünket csak úgy tudjuk halálba adni, ha a Krisztus szerelme szorongat. Ez a szerelem késztette Pált munkára, és azért nem törődött azzal sem, ha bolondnak tartják. Ki lenne olyan bolond, hogy visszatérjen abba a városba, ahol megkövezték? Csak az az ember, aki teljesen odaszánta magát Istennek. Pál meghalt önmagának, és most már Krisztus élte benne az életét. Pál hit által azonosult Krisztus halálával és feltámadásával, és ugyanazzal az önzetlenséggel élt, mint az Úr.
Mi képtelenek vagyunk így élni a magunk erejéből. Akármennyire igyekszünk, hiába próbáljuk megjavítani az énünket, mert ez nem fog menni. Éppen ezért adjuk halálba, hogy aztán már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki meghalt értünk!