Igehely: Mk 1:4–5 „Megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”
János, aki előkészíti az utat az Úr Jézus Krisztusnak, végzi a rá bízott munkát. Megtérésre hív, és a döntéseket a bemerítéssel meg is pecsételi. Azok az emberek, akik odamentek, és szívből megvallották a bűneiket, egyfajta ígéretet is tettek az Istennek. Kifejezték a vágyukat arra, hogy változni szeretnének. Egy tiszta és Istennek odaszentelt életet akarnak élni.
Persze, voltak ott képmutató és haszonleső emberek is, de azokat János felismeri: „Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?” (Mt 3:7b). A megtérést nem lehet álszent módon megjátszani, úgy, hogy azt ne látná át a mi Urunk, hiszen Ő a szívek és vesék vizsgálója. Nem lehet Őt átverni. De ebben a mélységből is van kiút: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (8.v.).
A bemerítkezés vizéhez mindenki járulhat, de szükség van a megváltozott szívre, a Krisztus váltsághalálába vetett hitre. Kellenek a megtéréshez illő gyümölcsök. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon milyen gyümölcsöket termek? A te életed fája mit terem?