Márk evangélista eddig feltárta, hogy az Úr Jézus szolgálata milyen ellenségeskedést váltott ki a farizeusokból. Négy esetben szemléltette ezt. A sorvadt kezű ember meggyógyítása után a farizeusok már komoly tervet szőnek, hogyan öljék meg Jézust. De az Úr még nem adja magát ellenségei kezébe: még nem jött el az Ő órája.
A farizeusok dühével párhuzamosan nőtt a néptömeg lelkesedése is. Földrajzilag hét vidék van itt felsorolva: mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Hogyan reagált Jézus erre? Nem bízta magát rájuk, mert félreértették, lelkesedésük sem volt állhatatos. Ő azt a munkát jött elvégezni, amivel az Atya megbízta. Az első rész 37–38. versében már láttuk, amint félrevonulva imádkozik, s tanítványai újságolják: Mindenki téged keres! Erre Ő így válaszol: Menjünk, hogy prédikáljak, mert azért jöttem.
Kövessük az Ő példáját! Pál apostollal valljuk mi is: „Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amit vettem az Úr Jézustól.” Te is így gondolkozol?