„Akinek / Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (9.v., 25.v.) – Ezzel az ismétlődő figyelmeztetéssel jelzi Jézus, hogy folytatja az Isten országáról szóló példázat-sorozatot. Majd ráerősít: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok” (25.v.) ki abból, amit mondok! Ezt az intést komolyan véve megkérdeztem: Mit akarsz mondani nekem a lámpás és a mérték példájával? Megértettem, hogy miután a mezőgazdaságból vett képekkel az Isten országa elindulásának nehézségeit szemléltette, most a folytatás kihívásai közt akar útbaigazítani.
A lámpatartóba helyezett világító mécses képét többször is használja az Úr hívő életünk leírására. Azt hangsúlyozza ezzel, hogy az Ő követése nem rejtőzködéssel kell történjen, hanem nyilvánosan. Mert Isten országához tartozni küldetés! Krisztus azért ajándékozott meg önmagával, az igazi világossággal, hogy Őt nyíltan képviselve mutassam be a köröttem élőknek (21.v.). Isten olyan mértékben adja a további segítséget, utánpótlást, amilyen mértékben kész vagyok róla tanúskodni, és ráadásul az örök életet (24-25).
Ha mindez ellenállást, tiltakozást váltana ki bennem, azt jelzi, hogy vannak még olyan rejtett, sötét dolgok az életemben, amiknek napfényre kell jönni (22.v.).