Igehely: Jer 9:22–23 „Ezt mondja az Úr: «Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem» – így szól az Úr!”
Az ember dicsekvésre való hajlama már kicsi korában előjön. Mosolyogva hallgatjuk gyermekeinket, amint túllicitálják egymást a számukra fontos területeken: Ki a nagyobb, erősebb, magasabb, okosabb, ügyesebb, bátrabb? Kinek van több az épp akkor felkapott, gyűjteni való kacatból? Aztán ez megy felnőttfejjel is, csak ilyenkor sokkal szánalmasabb, amikor valaki a bölcsességét, erejét, gazdagságát fitogtatja (22.v.).
Ebből nem lehet kinőni, csak megtérni! Ha ez megtörténik, az önfényezést felváltja Isten dicsérete: elkezdünk dicsekedni azzal, amit frissen értettünk és tudtunk meg róla. Hogy Ő az Úr, aki szerető, könyörülő és igazságos. A szeretetben, igazságban, jogosságban telik kedve, és ezt meg tudja teremteni a földön is (23.v.) bennünk és közöttünk.
Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék (2Kor 10:17)! – Hasonlóan ahhoz a kisfiúhoz, aki édesapjáról áradozik… A földi apukák előbb-utóbb csalódást okoznak, de a mennyei Atya soha!