Igehely: Mk 5:1–13 Kulcsige: Mk 5:8 „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
A tenger lecsendesítése után a túlparton kikötve kiderült, hogy a vízen tapasztalt háborgásnál van súlyosabb és reménytelenebb: amikor az ember életét megszállja a Sátán, Istennek és országának ellensége. A gadarai megszállott ilyen ember volt: senki sem tudta megfékezni (4.v.), olyan erőteljesen tombolt benne a gonosz lelkek sokasága. Nem jószántából, hanem kényszer alatt tette az emberhez méltatlan dolgokat, mert az ördög kíméletlen önkényúr, az ő országa ilyen.
Ez a kiszolgáltatottság a megszállottak esetében rémisztően látványos, de ártatlannak tűnő, kicsi bűnökkel kezdődik, amikor Isten helyett a Sátánra hallgatunk, neki engedelmeskedünk. Jézus ezt mondta az állítólagos szabadságukkal dicsekvő zsidóknak: aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája (Jn 8:34), mert maga alá gyűri gonosz hatalma.
A jó hír az, hogy Jézus, a magasságos Isten Fia (7.v.), erősebb, hatalmasabb a démonvilágnál. Ezt a gonosz lelkek is tudják, hisz ismerik Őt és rettegnek tőle. Kénytelenek az Ő parancsának engedni. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8:36).