János ezt a levelét Gájuszhoz írja, és nem tudok elmenni az üzenete mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el Diotrefészről. Diotrefész kifejezetten problémás ember volt. Bizonyos gyülekezeti tagokat igyekezett félreállítani, sőt némelyeket ki is zárt. Arra törekedett, hogy ő legyen a gyülekezet egyedüli vezetője, vagy legalábbis az, aki mindenben dönt. Arrogáns módon elutasította János apostol és mások tekintélyét; sőt Jánost még rágalmakkal is illette.
Megkeserítette Gájusz életét is, de János tudja az igazat Gájuszról. Nehéz dolga lehetett, ezért János békességre inti őt. A 11. versben ezt olvassuk: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.” Minden megpróbáltatás ellenére nekünk is ez a dolgunk: Cselekedjük a jót! Máshol pedig arra hív az ige, hogy bocsássunk is meg.
Nézzünk magunkba! Nincs bennünk hataloméhség? Szoktunk azok ellen beszélni, akiket nem kedvelünk? Nem esünk abba a hibába, hogy azt tartsuk legjobbnak a gyülekezet számára, ami személy szerint nekünk tetszik?