Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”
A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból. Nyilvános szolgálatának az elején már megláthatjuk a kereszt és a nyitott sír ragyogó előképét.
Tehát a gyermekkeresztség nem biblikus; ugyanakkor a meg nem tért ember bemerítése sem igei. Tudjuk, hogy Keresztelő János sem merítette be azokat, akik nem teremték meg a megtéréshez illő gyümölcsöket (Jn 3:8).
A te megtérésed őszinte volt? Ha esetleg nem, Isten ma így szól hozzád: „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint” (Mal 3:7)!