Igehely: Mk 1:12–13 „A Lélek pedig azonnal kivitte őt a pusztába. Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.”
Jézust Isten Szelleme vezette a pusztába, ahol az ördög negyven napig kísértette (13.v.). Bebizonyosodott, hogy Ő nem követ el bűnt. Aztán angyalok szolgáltak neki (Mt 4:11), mivel a kísértés alatt semmit sem evett (Lk 4:2).
A kísértéseket a hívő ember sem kerülheti el. Minél szorosabban követi valaki az Urat, annál erőteljesebbek lesznek a próbák, hisz a Sátán nem vesztegeti lőporát a névleges keresztyénekre. A kísértés még nem bűn. A bűn abban van, ha engedünk neki. Saját erőnkkel nem tudunk ellenállni, de a bennünk lakozó Szentlélek jelenti a hívő ember erejét (ApCsel 1:8). Van, amit nekünk kell megtennünk a győzelem érdekében: fel kell vennünk Isten minden fegyverzetét (Ef 6:10–18).
Jézus megkísértése bemutatja: olyan főpapunk van, aki együtt tud érezni velünk. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek (Zsid 2:18).
A kísértés arra irányult, hogy Jézus Istentől a Sátán oldalára álljon, de Ő nem vétkezett. A kísértésnek fordított görög szó itt azt jelenti, hogy próbának vetni alá. Ezért amikor az élet próbáinak vagyunk kitéve, biztosak lehetünk abban, hogy Jézus megsegít minket, és együtt érez velünk, mert Ő is szembesült ezekkel.