A hűség fogalma egyre inkább kikopik a társadalmunkból. Talán az emberek túl megterhelőnek találják, hogy hűségesek legyenek valakihez egy életen át, vagy valamihez huzamosabb ideig. Ezért egyre több a válás, az emberek egyre gyakrabban váltogatják a munkahelyüket stb.
János szeretett testvérének nevezte Gájuszt, aki nemcsak egy vezető, hanem olyan lelki ember volt, aki a szeretetben is hűséget tanúsított. A testvérek bizonyságot tettek az apostolnak Gájusz igazságáról, aki vendégszerető ember volt. A háza nemcsak egy háziközösségnek adott otthont, hanem valóságos missziós központ volt. Szeretettel befogadta a testvéreket és az idegeneket is, és bőséges útravalóval engedte tovább őket, mert Krisztus munkatársait látta bennük. A hűség folyamatosságot jelent, ami megterhelő lehet hosszú távon egy személy vagy egy család számára. Gájusz ebben a szolgálatban hűséges volt. Az első században, a keresztyénség terjedésekor nem volt veszélytelen az evangélium hirdetése, és fel kellett vállalni a következményeket, ami akár halál is lehetett.
Kedves Olvasó! A testvérekért vagy Krisztusért végzett munka lemondással jár: a kényelemről, időről, pénzről, kenyérről, a saját igazságodról, akaratodról.. Csak akkor jut érvényre benned Krisztus munkája a hűségben, a szeretetben, a szívességben, a jóságban.
Te hogyan értékelnéd a testvérekért végzett munkádat? Kész vagy-e megnyitni házadat mindenki előtt, vagy csak azok előtt, akik hoznak valamit? Szívesen látogatnak a testvérek az otthonodba, vagy inkább elkerülnek? Jársz-e az igazságban, vagy részrehajló vagy? Készséggel megosztod kenyered az éhezővel, vagy mindennap dúsan lakmározol, másokkal mit sem törődve? Miben nyilvánul meg a szereteted? „Nyitott könyv élted, olvas mindenki. Szavad, tetted is folyton figyeli. Taszít-e vagy vonz élted másokat? Hogyan szolgálsz Uradnak?” (HH 194)
Urunk segítsen hozzá méltóan szolgálni hűséggel és szeretettel minden időben. „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal 6:10).