Igehely: 5Móz 18:9–14 Kulcsige: 5Móz 18:10–11 „Ne legyen olyan nálad, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen jós, se varázslást űző, jelmagyarázó vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó!”
A tanulás soha nem könnyű dolog. Áldozattal jár. Érdekes módon a rosszat, ami tilos, mindig könnyebben megtanulja a gyermek, és lehet még mi, felnőttek is. Valahogy jobban ragad. A Bibliában sok helyen olvasunk Isten hosszútűréséről, jóságáról, szeretetéről, elnézéséről. Ebben az esetben viszont azt látjuk, hogy nem elnéző, nem tűri meg a varázslást. Utálatosnak nevezi.
Az istentelen népek a varázslókra hallgattak, de a választott népnek van élő Istene. Sajnos, sokszor azt látjuk, hogy az izráeliták felcserélték az élő Istent a bálványokkal, és eltanulták a pogány szokásokat. Veszélyes dolog a gonosszal üzletelni. Nagyapámtól hallottam, hogy a faluban volt egy vele egykorú ember, akinek próbált bizonyságot tenni. A bácsi a következőt mondta: „Én jóban akarok lenni az Istennel és az ördöggel is, mert sose lehet tudni, hova kerülök.”
Nem becsülhetjük le a szellemi világot, csak mert láthatatlan. A sátánnak hatalma van a levegőégig. De mi legyünk imádkozó emberek, akkor a gonosznak nincs uralma felettünk, és a jövőnk az Úr kezében van.