Igehely: Lk 13:14–17 Kulcsige: Lk 13:17 „Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.”
„Az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket Ő vitt véghez.” De Jézus vajon örült-e a sokaság örömének? Mi is örültünk csodáknak: mikor megtérő bűnösök foglaltak helyet az Úr háza padjaiban; mikor meggörnyedt életek egyenesedtek fel szemünk láttára; mikor adott az Úr fizikai gyógyulásokat is; mikor mi is ettünk a kenyerekből… Ó, azon a rendkívüli szombati napon vajon hányan örültek Jézusnak? Vajon hányan örültek annak, hogy itt van Ő; hogy méltatta őket arra, hogy lássák tetteit, hallják szavát; annak, hogy lehet a lélek halálos betegségéből meggyógyulni általa?
Volt, hogy imádkoztunk, és az Úr nem gyógyította meg azt, akiért könyörögtünk. Volt, hogy szűkösen jutott és száraz volt a kenyér. Volt, hogy nem szégyenültek meg, sőt felülkerekedni látszottak az ellenfelek. Tudtunk-e akkor Neki örülni, Benne gyönyörködni? Tudtunk-e örülni akkor is, amikor nem tett csodát?
Bárcsak ne örülnénk, mikor Jézus szomorkodik, és ne szomorkodnánk, amikor Ő örül! Törekedjünk ma is látni, hallani, megérteni Őt, és ráhangolódni az Ő akaratára!