Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.
Az lenne kívánatos számunkra, akik Krisztushoz tartozunk, hogy mindazt, amit a Biblia elénk tár, mint a hívő élet ábécéjét, szeretetből tudnánk élni, mint akik szívesen tesszük Krisztus Urunk akaratát. Olyan jó lenne, ha az Isten iránti engedelmességünk mindig szeretetből és hálából fakadna, mindazért, amit Krisztus tett értünk, hogy élete árán megváltott és megbocsátott.
Mi nehezíti vagy könnyíti a szeretetből fakadó, Istennek engedelmes életet?