Kőművesként sok ház és különféle épület építésében vettem részt. Számomra a ház, a múzeum, a templom egy épület. Van alapja, fala, teteje, be van vakolva, le van festve… Ha egy-egy különleges épületet megtekintek, nem tölt el izgalommal. Nehezen tudtam megérteni, hogy a zsoltár zarándoka, miért olyan izgatott amiatt, hogy mehet a jeruzsálemi templomba: sóvárog, ujjong, boldog, a nehézségek sem tántorítják el, legyőz minden akadályt, hogy odaérjen! Számára a templom látványa és az Istennel való találkozás ugyanazt jelentette. A templom fensége, az istentisztelet, az áldozatok bemutatása elősegítette Isten szentségének megragadását.
Számomra az imaház vagy gyülekezet nem egy épületet jelent, hanem egy közösséget. Olyanok közösségét, akik ugyanazt a Krisztust követik, dicsőítik, imádkoznak hozzá, szolgálják Őt, akit én is. Ez örömmel és izgalommal tölt el.
Sokszor tartunk olyan helyen istentiszteletet, ahová sok ember nem is jönne el: nincs légkondi, nem komfortos… De ha azt látod, hogy ott vannak a testvérek, megtérni akaró, igére éhes emberek, akkor a fészer, az udvar, a kamra, a nagyszoba is templommá lesz!