Igehely: Lk 10:17–24 Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: «Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.»”
Harminc évvel ezelőtt jelent meg egy film, amely Lukács evangéliuma alapján mutatta be Jézus életét. Több nyáron is levetítettem ezt a filmet kultúrházakban, sátrakban, utcán, még kocsmák udvarain is. Összességében vagy negyven alkalommal néztem meg, de nem tudtam megunni! A nézőket is megragadta, mert bemutatott egy mosolygós, derűvel, örömmel teli Jézust. Az emberek könnyen azonosultak vele. Ugyanakkor sokan a hívők közül megbotránkoztak: szerintük Jézus szentebb, visszafogottabb és komolyabb volt.
A tanítványok örömmel jöttek vissza a misszióból: csodákat éltek át. Jézus velük együtt ujjongott. Örült a tanítványok örömének. Egyetlen dolgot korrigált: ne a bennük működő hatalomnak örüljenek, hanem annak, hogy Isten őket is beépítette a mennyek országába és az evangélium munkájába. Jézus tudott örülni, amikor egy gyógyíthatatlan beteg meggyógyult, amikor családok visszakapták halottjaikat, amikor megszállottakból kiment a démon…
Isten világossága legyőzi a sötétség erőit, örülj, testvérem! Emberek számára lehetetlen dolgok történnek meg, örülj! Ha valakiben a legkisebb változás is elindul, örülj neki, és ez olaj lesz a másik életében, hogy tovább égjen benne az Isten tüze!