Igehely: Jer 31:17–26 Kulcsige: Jer 31:20 „Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.”
Isten ígéretei alapján reménykedhetünk a jövőben. Őt nem az anyai vagy apai ösztönök vezérlik, habár mint szülő, mutatkozik be ebben az igében. Ő mindig hű marad szövetségéhez és népéhez, melyet öröktől fogva kiválasztott (Jer 31:3). Ő ígéri, hogy visszahozza népének fiait, hogy irgalmazni fog, újat teremt, hogy a gyülekezet, mint menyasszony, vágyódjon Krisztus után. Jóra fordítja sorsukat, felüdíti a fáradt lelket, megelégít minden elcsüggedtet. Melyik áldásra van most szükséged? Kérjed!
Mi kell ahhoz, hogy részed legyen benne? Ha eltértél az Úrtól, fogadd el a fenyítést, alázkodj meg! Úgy bánik veled az Úr, mint gyermekével, akit vissza akar terelni a helyes útra. Ismerd el, hogy magadtól még megtérni se tudsz, és kérd az Urat, hogy fordítsa szívedet hozzá. Azután hibáztatva magad, bánd meg és ismerd el bűnödet, bármilyen szégyennel is járjon. Az igei igazságoszlopok mentén térj vissza, és vigyázz, hogy azok vezessék utadat. Ehhez tanulmányoznod kell az Igét. Végül áldjad az Úr házát és az Úr népét, és ne maradj le soha az összegyülekezésről.