Olyan világban élünk, ahol minden az énről szól. Én mit szeretnék, én mit gondolok, nekem megéri-e stb. Ebből a gondolkodásmódból kimaradnak embertársaink. Ma Isten újra felhívja a figyelmünket, hogy gondoljunk másokra is. Az irgalmas samaritánus történetében (Lk 10:25–37) Jézus felhívja a figyelmünket, hogy milyen fontos az irgalom az emberi kapcsolatokban. Ma reggel álljunk meg ebben a rohanó világban. Gondoljunk vissza, hogy eddigi életünkben hogyan viszonyultunk embertársainkhoz? Észrevettük a szükségeiket? „Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte” (Lk 10:31). Meg szoktad látni a másik embert a bajban? Amint meglátod, van irgalom a szívedben? Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, „odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte” (Lk 10:33).
Milyen a magatartásunk? Mint a papnak vagy mint a samaritánusnak? Azt mondja ma Isten igéje „Legyetek szentek előttem!” (2Móz 22:30a).