Igehely: Jóel 1:1–20 Kulcsige: Jóel 1:14 „Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz!”
Jóel nem összeomláskutató volt, hanem az Úr prófétája. Kevésbé ígéretes, inkább ítéletes próféciák jutottak neki. Meghirdette, hogy nemzedéke egymás után látja majd bekövetkezni tettei következményét: „Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, …amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár” (4.v.). Csapás csapást ért Izráelben. Véget ért az egyik hullám, jött is a következő. Amikor annak vége lett, következett a másik. Majd még egy. A székely mondást élték át: „A baj csőstül gyün, és még gyün is hozzá.”
Generációnk csak hírből ismerte a háborút, a valódi éhínséget, a menekülést. Helyette egy életet habzsoló világhoz, életmódhoz szoktunk. Aztán hirtelen egy világjárvány közepén találtuk magunkat, amelyet három éven át hordoztunk minden nyűgével és veszteségével. Ez még véget sem ért, és váltotta a döbbenetes tény: az általunk teremtett és fenntartott béke törékeny dolog, tankok indultak nyugat felé. A háborús infláció beleégette magát az emberek mindennapjaiba. Nem sokkal később a Közel-Keletről érkeztek háborús hírek, tovább fokozva a bizonytalanságot.
Korunk világi „prófétái” is meghirdetik: ez így nem fenntartható, összeomlás következik. Az összeomlás fő oka az ember, aki nem tudja mértékkel használni az erőforrásokat, különösen, ha azok szinte korlátlanul állnak rendelkezésére, mint az elmúlt századokban a kőolaj, szén, földgáz. Ráadásul annyira összetett és törékeny rendszer jött létre, hogy annak összeomlása elkerülhetetlen. Az összeomláskutató szerint a folyamat mindenképpen végbe fog menni, nem tudjuk már megakadályozni. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, az alkalmazkodás.
Isten prófétája az összeomlás okát nem a túlnépesedéssel vagy túlfogyasztással magyarázza, hanem a bűnnel. A megoldást pedig nem a helyzethez való mély alkalmazkodásban látja, hanem az Istenhez való visszatérésben.
Mi van, ha Isten most is ébresztőt fúj (5–7.v.)? Mi van, ha az emberek gonoszságával, hiúságával, nagyravágyásával arányosan Isten kezdi elvenni ma is az édes bort, a búzát, az árpát, a békességet, a szabadságot és a jólétet? Téged mi ébreszt valódi bűnbánatra?