Igehely: Ézs 55:1–6 Kulcsige: Ézs 55:5 „Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az Úrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged.”
Søren Kierkegaard dán gondolkodó egyik híres példázata egy ékszerüzletről szól, ahová egy éjjel tolvajok törtek be, de nem loptak el semmit. Ehelyett kicserélték az összes ékszer árcéduláját: a drága ékszerekhez alacsony árakat tettek, míg az olcsókhoz magasakat. Másnap senki sem vette észre a cserét, és az emberek rosszul becsülték fel a dísztárgyak valódi értékét.
Lelkünk ellensége, a Sátán, nagy keverő-kavaró. Nem a testünkön lévő agyarnyomokkal irányít minket, hanem a szívünkben lévő hazugságokkal. Rávesz bennünket, hogy azért fizessünk az amúgy is Istentől kapott idővel, erővel, képességgel, aminek nincs értéke: csillog ugyan, de csak hamis érték. Szomorú ilyen megtévesztett életet élni úgy, hogy csak a végén derül ki: amiért életemmel fizettem, az értéktelen kacat.
Isten hív bennünket még ma – a mai teendőnkre, prioritásainkra tekintettel –, hogy ne legyünk ilyen lelki–testi kárvallottak. Ehhez a tőle jövő kegyelmet kell elfogadnunk, amelyet csakis ajándékként vehetünk át, nem fizetségért. A számunkra megfizethetetlen árat Jézus fizette ki vérében és áldozatában.