Térjetek meg! – parancsolja Isten népének a próféta által. Ezt hirdette Keresztelő János, erről beszélt Péter pünkösdkor, és Jézus is, amikor elkezdte a szolgálatát.
Miután a próféta leírta Isten ítéletének megnyilvánulásait a természeti csapásokon keresztül, valamint az ellenséges haderő által, a 17. versben felhangzik a felhívás az őszinte megtérésre. Ez egyesek megfogalmazása szerint egy 180 fokos fordulat. Az ember felismeri bűneit, megbánja, megvallja azokat, azután rendezi múltját, elhagyja bűneit, teljesen szakít régi életmódjával. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, nem igazi a megtérés. Az őszinte döntés nem csupán egy kézfelemelés vagy felállás – noha mégis nyilvánossá kell azt tenni –, nem csupán egy kis siránkozás, és nem egyenlő a „megtérők imájának” elmondásával.
Az Ószövetségben volt egy külső formája is a bűnbánatnak: megszaggatták ruháikat. Isten felhívja népe figyelmét, hogy nem külső formaságra van szükség, Ő nem arra vár, hanem igazi, szívből jövő életváltozásra: szíveteket szaggassátok meg! A megtérésnek teljes szívvel kell történnie. Isten teljes szívünkre, teljes életünkre igényt tart. Nem elégszik meg kevesebbel. Ő féltékenyen szerető Isten. Izráel népének az volt a bűne, hogy szolgáltak, áldoztak az Úrnak is, az ünnepeit megtartották, de mindeközben szolgáltak a Baálnak és más bálványisteneknek is.
Kinek kell megtérni? – Mindenkinek. Össze kell gyűjteni a népet, egybehívni a véneket (vezetőket), el kell hozni még a gyermekeket is. „Jöjjön ki a menyasszony és a vőlegény” – vagyis fel kell hagyni a vigassággal. Most böjtölésre, sírásra, kesergésre van szükség. Sírjanak a papok és az Úr szolgái, imádkozzanak bűnbánattal és közbenjárással a népért.
Térjetek meg! – Ha még mindig a bűn útján jársz, az Úr vár rád, hogy térj meg hozzá. Ha elfordultál tőle, Ő várja, hogy visszatérj. Isten kegyelmes és irgalmas, türelme hosszú, de nem végtelen. A bűneihez, saját útjaihoz ragaszkodó ember Isten ítélete alatt marad. „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.”