ÁHÍTAT – 2025. május 25., vasárnap

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Jézus dicsőségre vezeti a fiakat, testvéreit
Igehely: Zsid 2:5–12 Kulcsige: Zsid 2:11 „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.”
A zsidókhoz írt levél egy prédikáció. A fókuszban Jézus személye és megváltó munkája áll. Írója az Ószövetség kiváló ismerője. Az első fejezet elénk tárja, hogy a Fiú megkülönböztethető az Atyától, de valóságos Isten. „Ő az Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid 1:2–3). A második fejezetben Jézus ember volta van leírva. Azért, hogy megváltson bennünket, teljesen azonosult velünk, magára öltve halandó testünket.
Ez az igeszakasz sűrítve tárja elénk a mi nagy szükségünket, és bemutatja azt, aki egyedül képes és méltó arra, hogy segítsen rajtunk. A megváltás az emberré lett Isten Fia által az emberekért történik.
„De micsoda az ember, hogy Isten gondolsz rá, és az ember fia, hogy gondot viselsz rá?” Tekintsünk magunkra, testünk szépségére, képességeire, betegségeire, korlátozottságára, halandóságunkra. Aztán vegyük számításba lelkünk nyugtalanságát, bizonytalanságát, félelmeinket. Mennyi testi betegségnek van lelki eredetű gyökere vagy okozója! És még sorolhatnánk sokféle szükségünket. Nem látjuk a méltóságot, a dicsőséget, amivel Isten a teremtéskor megkoronázta az embert, mert az elbukott az engedetlenség miatt, koronája sárba hullott.
„Rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél” (7.v.) Ez már a testet öltött Fiúra vonatkozik. Benne Isten minden szükségünkre megadta a választ. Jött valaki a mennyből, aki felvállalta, hogy emberré legyen, annak minden kísértésével, fenyegetettségével és elutasításával együtt. Ellenállt a gonosz erőknek, amelyek azt gondolták, hogy halálát okozva meg tudják Őt semmisíteni. Ő mindeközben tökéletes és bűntelen maradt. Ő a lett tökéletes engesztelő áldozat, az egész emberiség Megváltója.
Így vállalta Jézus, hogy üdvösségünk fejedelme legyen, aki Isten dicsőségébe vezet bennünket, megszentelve a benne hívők életét. Ezért nem szégyell testvéreinek nevezni bennünket, hisz örököstársai is lettünk.
Eszes Zoltán
Imaóra: Könyörögjünk gyermekeinkért, hogy az Úréi legyenek! – Ézs 60:4
Bibliaóra: Elhívatásod, hogy megszenteld magad – Józs 3:1–17 (Józs 3:5)

Délutáni elmélkedés

Ígéret a megtérő népnek
Igehely: Jóel 2:18–27 Kulcsige: Jóel 2:27 „Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.”
Júda és Jeruzsálem engedetlen lett szövetséges Istenéhez. A fegyelmezés nagyon kemény. Természeti katasztrófa: hernyó, sáskahad, szöcske, cserebogár és szárazság pusztítja el a termést és a természetet. Az emberi munka, fáradság eredménytelen. Veszteség, nélkülözés és nyomor van. A nehéz helyzetben eltűnt az öröm az emberekből (Jóel 1:12).
Jóel próféta azonban nemcsak ezt kell közölje az engedetlen néppel, hanem azt is, hogy térjenek meg őszintén („szívetek szaggassátok meg, ne ruhátokat”), és szánják oda magukat engedelmesen az Isten imádatára és szolgálatára, mert akkor elfordul róluk az Ő haragja.
Isten a fegyelmezést annak érdekében használja, hogy az ember térjen meg és rendezze a kapcsolatát vele. Isten soha nem adja fel. Ő kész a megbocsátásra, a helyreállításra, az áldások osztogatására, sőt a kárpótlásra is. Nem érzéketlen népe bajai, veszteségei, nehézségei láttán. Kész arra, hogy könyörüljön (18.v.). Megígéri, hogy áldásait gazdagon osztogatja, hogy védelmezője lesz népének. Az öröm és az Isten dicsérete visszatér, mert átélték a csodát: a bűnbocsánatot és a helyreállítást. Megújult, helyreállított nép, gazdagon termő fák és bőséges gabona. Mert a Mindenható helyreállít mindent.
A szégyentől is megszabadítja az Úr a népét. Ezt kétszer is olvassuk e szakaszban (26,27.v.). A megszégyenülés miatti félelem és szorongás már kisgyermekkortól jellemzi életünket. Idős ember is szorong attól, hogy megszégyenül (Zsolt 71:1). Félelmeinket és szorongásainkat elűzi az Istenben való bizalom és az Úrban való öröm. Személyiségünk helyes önbizalma abban a tudatban erősödik meg, hogy tudjuk: az Úr a mi Istenünk.
„Ha zendül az Úr Lelke, mennyből alá jövő, s szétjár éltet lehelve: ó az dicső idő. Ha bűnösöknek ezre az Úrhoz menekül, akkor a hívek lelke boldogságtól hevül. Ha kél igaz bűnbánat, és könny fakad nyomán, sok szívben benső vágy támad a békesség után. Ha néma nyelvek szólnak, és látnak a vakok, a büszkék meghajolnak: ezek dicső napok.” (HH 265.)
Eszes Zoltán