NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2025. május 6., kedd

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

A szívbe rejtett ige
Igehely: Zsolt 119:11–19 Kulcsige: Zsolt 119:11 „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
Az első kérdés, amit eszembe juttatott Isten Lelke: Hol tartom az Ő igéjét? Vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten beszéde a Bibliában van. Akik így gondolják, jól gondolják. Valóban ott találjuk. De mit teszünk a Bibliában talált beszédekkel?
Nézzük meg, mit ír a zsoltár írója, hogy ő mit tesz Isten beszédével. Nem csupán elolvassa vagy tanulmányozza. Ennél sokkal többet tesz. A szívébe zárja. Engedi, hogy az olvasott ige az elméjén áthaladva eljusson egészen a szívéig. Nemcsak, hogy eljut, de be is zárja oda. Így egész nap vele van. Ennek eredményeképpen az ige megóv a vétektől. „A Biblia távol tart minket a bűntől, a bűn pedig távol tart a Bibliától.” Dwight L. Moody
Kedves barátom, mit teszel az olvasott igével? Szívedbe zárod és ott forgatod, hogy irányt mutasson és megóvjon a vétektől? Vagy csak egy szokás az igeolvasás számodra? Gondolkodj ma azon, mit jelent számodra az ige!„A megnyitott szent Biblia / Tesz jóvá minden helyzetet, / E széles földön általa / Mindenki oly boldog lehet” (HH 33.)
Kun Zsolt

Délutáni elmélkedés

Anyai vigasztalás
Igehely: Ézs 66:13–14 Kulcsige: Ézs 66:13 „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!”
Amikor láttam, hogy gyermekeim szomorúak, esetleg sírnak, a szívem sokszor meglágyult. De soha nem tudtam úgy megvigasztalni őket, mint az édesanyjuk. Ez egy Istentől kapott ajándéka az édesanyának. A próféta ehhez hasonlítja, amikor Isten vigasztal meg bennünket. Mi, akik befogadtuk Őt, Isten gyermekei vagyunk: „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (Jn 1:12).
Sokszor úgy is viselkedünk, mint egy kisgyermek. Megyünk a magunk feje után, és figyelmen kívül hagyjuk az Atyai tanácsot. Két kézzel kapaszkodunk saját magunk által igazságnak vélt dolgokhoz. Sérelmeinkhez úgy ragaszkodunk, mint a kisgyermek a kedvenc játékához: két kézzel szorítja, nem adja ki a kezéből, és így új dolgokat sem tud megfogni vele. Utána pedig szaladunk, és panaszkodunk barátainknak, szüleinknek? Kinek?
A legjobb hely a kereszt alatt van. Nem kell cipelnünk azt a sok terhet, ami tönkreteszi életünket. Boruljunk le ma este a keresztnél, tegyünk le minden terhet, megbántást, keserűséget, mindent, ami leterhel! Ő megvigasztal, felemel és karjába zár.
Kun Zsolt