Igehely: Lk 16:16–17 „A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta Isten országát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik felé. De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne.”
Jézus Krisztusban beteljesedett a Törvény és a Próféták. „A törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.” (Róm 9:4). Mindaz beteljesedett, ami megíratott és semmi sem maradt beteljesületlenül. A törvényt és prófétákat Jánosig hirdették, Jánossal kezdve aztán Jézus Krisztusról teszünk bizonyságot.
Pál apostol utolsó óhajában azt kötötte Timótheus lelkére, hogy hirdesse az Igét! Mert nem elég azt csak hallgatni, befogadni, engedelmeskedni neki, vagy megőrizni! Nem elég szenvedni érte! Timótheusnak arra kell törekednie, hogy megmaradjon az ige mellett a tévtanítók és tévtanítások hemzsegése közepette és hirdesse az Igét. Ezt az Igét úgy említi, mint a rábízott drága kincset (1Tim 4:14), amivel sáfárkodnia kell. Ez a kincsünk – mondja más helyen – cserépedényben van, hogy az erőnek nagy volta ne magunktól, hanem Istentől való legyen. Ez a kincs az „egészséges tudomány” (2Tim 4:3). De van sok beteges, mérgező, hamis, áltudomány is, meghamisított ige, félremagyarázott ige, elcsűrt-elcsavart ige, a maguk vesztére. Az igaz ige „az igazság beszéde”, amit helyesen kell hasogatni (2Tim 2:15). Ez az evangélium, a jó hír, amelyről a teljes írás bizonyságot tesz. Többé nem törvényt hirdetünk, hanem evangéliumot. Legyen Jézus Krisztus az életünk és bizonyságtételünk központja!