Igehely: Mk 10:35–45 Kulcsige: Mk 10: 45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Itt van előttünk két tanítvány, Jakab és János, akik Jézussal járnak, Őt követik. Nem látják, hogy a Mester azért beszél és viselkedik úgy, ahogy tapasztalják, hogy példát mutasson nekik alázatból, szelídségből. Mindezt eltakarja szemeik elől az, amit ők ki akarnak hozni ebből az előnyös helyzetből: a belső körhöz tartoznak! Ezt szemlélve, megérthetünk valamit abból, hogy mekkora áldozat volt Jézus részéről az, hogy „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát…” (Fil 2:6–8a).
Szemforgató farizeusok lennénk, ha nem látnánk meg magunkat ezekben a tanítványokban. Hajlamosak vagyunk még Jézus közelében is a saját pecsenyénket sütögetni, azaz a legtöbbet kihozni tanítványi helyzetünkből – saját magunk számára. Ha Jézusra nézünk, lássuk meg, hogy Ő soha nem saját magára gondolt, amikor tett, mondott, gondolt valamit, hanem mindig mások javát, sőt üdvösségét munkálta. Hajlandók vagyunk erre mi is? A bennünk lakó Szentlélek segítségével lehetséges.