Igehely: Jer 5:1–7 Kulcsige: Jer 5:3 „Pedig te, Uram, az igazságot nézed. Megverted őket, de nem fájt nekik, irtottad őket, de nem akarták megfogadni az intést. Kőkemény maradt az arcuk, nem akartak megtérni.”
Az önigazultságnak legalább kétféle értelmét ismerjük. Önigazult embernek mondjuk azt, aki saját erőfeszítései által akar Istennek megfelelni, hogy majd üdvösségben részesítse őt. Vallásos cselekedetek által és egyházi szabályok betartásával akarja ezt elérni, mert azt hiszi, hogy előbb méltóvá kell válnia az Isten kegyelmére. Régen is, és ma is sok ilyen vallásos ember koptatja a templomajtó küszöbét, hiába. De azt is önigazultnak mondjuk, aki miután vétkével szembesítik, mentegetőzve a megtérés felelősséget nem vállalja, hanem másra próbálja azt hárítani, még akár Istenre is. Olvasott igénkben inkább a második változatot találjuk. „…nem bánkódtak”, „…nem akarták magukra venni a dorgálást”, „arcuk keményebb lett a kősziklánál, nem akartak megtérni” (3. v.). Szomorú lett ennek is a vége. Végül az is kiderül az Igéből, hogy mi a fő oka az önigaz lelkület kinövésének: nem ismerik az Úr útját, vagyis Igéjét, és nem járnak azon (4-5. v.). Olvassuk hát az Igét, és éljük meg azt, hogy mindenféle hasznát (áldását, előnyét) megtapasztalhassuk (2Tim 3:16–17)!