„Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!” Jézus válasza: „Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” Ugyanazt látják, de egészen máshogy. A tanítvány szépséget, nagyságot: dicsőségeset lát. Jézus romokat: a szépség, nagyság végét. A tartalom dönti el, hogy valami értékes és dicsőséges vagy nem. Jézus a lényeget látja. Milyen út vezetett ahhoz a nagysághoz, eredményhez? Ott van-e még az igazi lényeg? Lehet, jól indult valami, de ma már üres. A templom Urát elvetették: „hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet…, de ti nem akartátok” (Mt 23:37).
Jézus szava beteljesedett: nem maradt kő kövön. Kr.u. 70-ben, noha parancs volt rá, hogy ne tegyenek kárt a templomban, egy katona mégis fáklyát dobott be az épületbe. Az arany díszborítás a kövekre olvadt, a katonák pedig széthordták azokat.
A héten azzal foglalkoztunk, hogy mi lehet az az életünkben, családunkban, a gyülekezetben, ami nem tetszik Istennek, milyen legyen az imádatunk, istentiszteletünk. Kérjük Istenünket, nyissa meg a szemünket, hogy ne a látszatra figyeljünk! Vegyünk Jézustól igazi értékeket (Jel 3:17–18)!