Énók úgy járhatott együtt Istennel, hogy hitt Benne. Mert aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik (Zsid 11:6). Nem elég hinni Benne „a magam módján”, hanem abban az Istenben kell hinni személyes hittel, Aki kijelentette magát az Ő Igéjében. Énók azért járhatott az Istennel, mert kereste az Ő jelenlétét. Isten „megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid 11:6), vagyis elsősorban nem a pénzt, a világ gyönyöreit, a boldogulásukat, hanem Istent keresik. Az ilyenek rendszerint meg is találják Őt.
Énók az Istennel járt. Ennek az együtt járásnak volt egy kezdete: amikor 65 éves korában megszületett Metuséla. Nevezetes nap lehetett az, amikortól Istennel kezdett járni! János is szívesen emlékezett vissza arra a napra, még öreg korában is (Jn 1:39). Azok járnak szívesen együtt, akik szeretik egymást, akik egyet értenek, közösségben vannak egymással, valódi szeretet-kapcsolatban. Énók engedelmeskedett az Istennek, mert bizonyára Isten szabta meg, milyen irányba járjanak együtt. Az együtt járáshoz kitartás is kell: ez nem szökdécselés, hanem járás, állandó és folyamatos együtt járás. És ha így van, akkor van előrehaladás is, és dicsőséges célbaérkezés. Nemcsak Énóknak, hanem nekünk is.