Igehely: Mk 9:30–32 „Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: «Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.» Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.”
Nekünk mindig terhünkre van, amikor valamiért áldozatot kell hozni. Ezt a nagyok mindig a kicsikre hárítják át. „Áldozatot a gyengék hoznak az erősekért.” – ezt látjuk végig a történelem során. Ezért nehéz megérteni Jézust, aki Isten hatalmával járt a földön, mégis áldozatot vállalt a kicsikért. Tanítványainak már másodszor mondja: „Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad.”
Értjük-e, hogy miért kell ennyit beszélnie a szenvedéséről? Jézus nem azért jött, hogy ünnepeljük Őt. Azért alázta meg magát, azért öltött emberi testet, mert az Atya azt akarta, hogy az ember üdvözüljön. Nem hagyhatta ott bűnében, a kárhozatban, halálban. Valakinek el kellett foglalnia a bűnösök helyét, vállalni Isten ítéletét, hogy megváltást hozzon szenvedése árán (1Pt1:18–19). A tanítványok nem értették, féltek megkérdezni és nagyon elszomorodtak. Ez méltó volna a tanítványokhoz, ha önmaguk miatt szomorodtak volna meg. Ők azonban nem a bűneik miatt voltak szomorúak, hanem Jézus keresztje miatti tiltakozást fejez ki a bánatuk.
Ne kövessük ebben a tanítványokat! Isten segítsen nekünk megérteni a kereszt titkát, hogy a Golgotán megállva felfogjuk, hogy Jézus milyen nagyon szeret minket (Ef 3:17–19).