Az Istennek szentelt élet azzal kezdődik, hogy megízleljük, hogy jóságos az Úr (3.v.). Ez a kiindulópont. Isten megkeresett, megtalált, kiválasztott és magáévá fogadott. Régen nem tartoztunk az Ő népéhez, de most már hozzá tartozunk, mert Ő örökbe fogadott minket. Megváltozott az identitásunk, megváltoztak a prioritásaink. Kik is vagyunk valójában? Isten Igéje azt mondja, hogy választott nemzetség, királyi papok, az Ő tulajdon népe vagyunk. Ezzel teljesen megváltozott az önazonosság-tudatunk. Már másképp látunk mindent, magunkat is. Micsoda kiváltság ez! Milyen drága kincset kaptunk ezzel Krisztusban! A legdrágábbat. Nem vagyunk már értéktelenek, mivel Isten gyermekeivé lettünk, a családjához, népéhez tartozunk.
De mihez is kezdjünk mindezzel? A vallások arra tanítanak, hogy mit szabad és mit nem szabad tennie a hívőnek. Mint Krisztusban megváltottak, felszabadultunk arra, hogy megtartóztassuk magunkat a bűnös kívánságoktól, tisztességesen éljünk, jót cselekedjünk. A szent Isten tud erőt adni ezekre, ha kérjük Őt. De hát sok jó ember él a világon, anélkül, hogy Krisztust megismerte volna! Ez nem elvetni való dolog, de nem elég saját erőnkből jónak lenni. Tudnunk kell, hogy nem a cselekedeteink alapján leszünk szentek, hanem mivel Jézus megváltott, Isten megszentelt, félretett minket Önmagának. A jó cselekedetek és az életünk Istent kell dicsőítsék, róla kell szóljanak. Az Ige még arra is tanít ma, hogy hirdetnünk kell az Ő nagy tetteit, mivel megváltoztatott bennünket. A hangsúly soha nem rajtunk, hanem mindig Őrajta van. A megváltott, megszentelt embernek Krisztusra kell mutatnia. Ez az Istennek szentelt élet célja.
Megtörténik sokszor, hogy nem Krisztusra mutatunk, nem a krisztusi természet szerint élünk. Közeledjünk az Úrhoz, mindezeket megvallva! Csendesedjünk el ma (is), és dicsőítsük az Urat mindazért, amit az Úr Jézusért tett velünk! Kérjük, adjon erőt tisztán, tisztességesen élnünk minden nap, hogy Krisztusra mutassunk, és ezzel a körülöttünk élők is dicsőítsék Istent!