Igehely: 1Jn 2:1–6 Kulcsige: 1Jn 2:3 „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.”
János int minket arra, hogy a mindennapokban éljük meg a hitünket, hogy ne vétkezzünk. Megadja ehhez a szükséges utasításokat is. Mintha ellentmondás lenne a felsorolásban, de tulajdonképpen felnyitja a szemünket. Azt mondja, hogy ne vétkezzünk. Számunkra ez lehetetlen, ezért folytatja a gondolatot azzal, hogy ha bűnbe estünk, van megoldás Jézusnál. Ő a Pártfogónk az Atyánál, a meghalt és feltámadt Úr Jézus. Ő mindenben tökéletes volt. A nagypénteki események előtt, amikor alaposan megvizsgálták (mint a húsvéti bárányt), semmi rosszat nem találtak benne. Állandó kapcsolatban volt az Atyával, beszélgetett vele, figyelt rá, neki adott dicsőséget. Figyelt az emberekre, törődött velük. Felkarolta az elesetteket, … hirdette az evangéliumot. Mindenben tökéletes volt, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt.
Mi emberek vagyunk, és hajlamosak a bűnre. Ha szeretjük Istent, a megszentelődés nem kényszerűség, teher, hanem hálánk jele mindazért, amit értünk tett. Kérjünk az Úrtól erőt, hogy iránta való szeretetből és hálából törekedjünk úgy élni, ahogyan Jézus élt.