A 119. zsoltár második versszaka, ahol az eredetiben minden vers a héber ábécé második betűjével (béth) kezdődik, az Isten törvényével, igéjével való kapcsolatunk teljes életciklusát bemutatja. Próbáljuk ezt az alapoktól a kiteljesedés felé haladó sorrendben megfigyelni.
Mindenekelőtt őszintén kell keresnem Őt: „Teljes szívből kereslek téged.” Aztán kívánom az Úr beszédét: „Taníts meg rendelkezéseidre!” Befogadom, magamévá teszem, nem engedem elsuhanni a hallott igét: „Szívembe zártam beszédedet.” Gondolkodom azon: „Utasításaidon elmélkedem.” „Ajkam fölsorolja szád minden döntését”, vagyis megtanulom kívülről, mert nem akarok arról megfeledkezni. Tudom, hogy mindez abban segít, hogy ne vétkezzem. Nem valamilyen kényszerből fordítok erre ennyi energiát, ellenkezőleg: „gyöyörködöm rendelkezéseidben.”
De nem maradok meg csak az elmélet szintjén, hanem aszerint is élek. Ugyanakkor alázatosan elismerem, hogy egyedül, saját erőből ez nem működik, ezért kérem az Úr támogatását: „ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!”
Legyen előttünk példa a zsoltáros viszonyulása Isten igéjéhez!