Történetünk - Nagyvárad belvárosi baptista gyülekezet

Történetünk dióhéjban

„És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr…” (5Móz 8:2)

A nagyváradi baptisták története szerves része a felekezet múltjának. Mindig léteztek a történelem folyamán olyan evangéliumi csoportok, amelyek ugyanazokat a bibliai igazságokat hirdették és gyakorolták, amelyeket a mai baptisták vallanak és gyakorolnak.

A modern baptista mozgalom Európában 1609-ben kezdődött, Amszterdamban, majd több mint 200 évvel később eljutott Erdélybe is. A bibliaárusok munkássága nyomán sokfelé bibliatanulmányozó csoportok alakultak, amelyek legtöbb esetben alapul szolgáltak az adott településen a baptista gyülekezet létrejöttéhez. Így alakult meg Várad környékén is több gyülekezet, a szalontai az egyik legkiemelkedőbb, ahol Kornya Mihály is elindult a hit útján, majd hamarosan beállt a lelki munkába és terjesztette az evangéliumot.

I. időszak (1885-1920)

A gyülekezet és a misszió kezdetét eleink 1885-ben határozták meg, amikor Boros Imre (1855–1934) evangélista vezetésével indult el a misszió történelmi folyamata. Boros Imre egy gyantai születésű 27 éves katonaember volt, amikor Kornya Mihály (1844–1917) bemerítette a szülőföldjén. Leszerelése után Nagyváradon folytatta bizonyságtevő munkáját, ennek eredményeként az egyszerű szőlőmunkások és szőlősgazdák az ő vezetésével alapították meg a nagyváradi baptista gyülekezetet. A gyülekezet tovább fejlődött, 1893-ben már 100 tagú volt, népes ifjúsággal, szükség volt tehát arra, hogy a nagyváradi gyülekezetnek legyen helyben szolgáló, avatott elöljárója. Boros Imrét, aki nemcsak alapító tag, de a gyülekezet igehirdetője és vezetője is, 1896-ban avatják presbiterré, úrvacsoraosztással és bemerítés végzésével bízzák meg. Mivel evangélistaként sokat van távol, – hisz a nagy missziós körzetben lankadatlanul végzi a szükséges munkát –, már a következő évben 1897-től Végh Mihályt bízza meg a gyülekezet az elöljárói feladatotokkal.

Boros Imre

Nem tudjuk, hogy Boros Imre szolgálatával, családjával mi történt időközben, de a jegyzőkönyv feljegyzése szerint 1913 augusztusában szívélyesen elbúcsúzott a gyülekezettől, és családjával együtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba.

1906. február 5-én Darabont Gyulát a gyülekezet egyhangúlag vénné választja. Különös tehetsége van a szervezésben, vénné választása után diakónusokat állítanak fontos gyülekezeti szolgálatba. Ő volt a Nagyváradi Hitközség elnöke is, amelyhez több mint 20 gyülekezet tartozott. Ebben az időszakban épült fel a jelenlegi imaház is (1911-1912 között).

Az ifjúság vasárnap délutánonként és hétköznapokon is összegyűl. A foglalkozásokon a bibliatanulmányozás és énektanulás mellett a missziós alkalmak szervezése kap fontos helyet. Ugyanis rendszeresen tartanak ifjúsági előadásokat, konferenciákat, amelyek célja a lelki növekedés mellett a lélekmentés volt. Jól jelzi az 1899. április 2-án és 3-án megtartott ifjúsági konferencia missziós jellegét a Békehírnökben leírt tudósításban a résztvevők száma: az egylet tagjai 70-en voltak jelen, a városból érkezett hallgatóság száma pedig 200 volt.

II. időszak (1920-1940)

1920. december 19-től 1921. január 5-ig kormányrendelet alapján bezárják a baptista kápolnákat és csak sok utánajárás és kérelmezés folytán nyíltak ismét meg. A sok nehézség és veszteség, a külső zaklatások és üldöztetések ellenére az első világháborút követő évtized a gyülekezet legaktívabb és eredményekben bővölködő korszaka.

1921. februárjában újjászerveződik a férfikör, amely a következő évben a „Pál apostol” nevet veszi föl, megalakul a Tábita női kör, és a Napsugár lánykör, 1936-ban a Titusz fiúkör. Ezzel elindítanak egy mozgalmat, hisz a következő két évtizedben Erdély nagyobb baptista gyülekezeteiben rendre hasonló körök alakulnak, és kezdetben szintén Nagyváradon szerveznek ünnepélyeket, találkozókat a különböző körök. A hitüket nagyon gyakorlati módon megélő baptista testvérek a kor kihívásait és lehetőségeit igen bölcsen kihasználták. Mintha csak versengés lett volna a lánykör, a női kör és a férfikör között, hogy a szükségekre hogyan találjanak megoldást, hogyan segítsék a rászorulókat.

Az 1922. januári gyülekezeti órai beszámolón 184 tagról szól a jelentés. Egy évvel később ezt olvashatjuk a jegyzőkönyvi beszámolóban: „Darabont Gyula testvér elmondja, hogy a gyülekezetnek 200 tagja van, és ez azt jelzi, hogy a létszám gyarapodása 5%-ot sem tesz ki az elmúlt évben és ez annak a jele, hogy a testvérek nem foglalkoznak eleget az ide látogató vendégekkel.” Úgy tűnik, hogy a biztatásnak meg volt a foganatja, mert a következő év eleji jelentésben a gyülekezet taglétszáma 263 fő, ami meghaladja a 30%-os gyarapodást egy év alatt. 1928-ban 380 tagja volt a gyülekezetnek.

1922 őszén tervezték egy saját nyomda vásárlását, ahol a missziós és irodalmi termékeket nyomtathatják saját ízlésük és kívánalmaik alapján. Pár hónapon belül meg is valósították a tervet. A kéthetente megjelenő Szeretet újságot is itt nyomtatták.

1923 elején a nagyváradi gyülekezet megvásárolta az imaház mellett elterülő nagy telket, azzal a céllal, hogy ott árvaházat és idősek számára menházat létesítsen, majd 1929. november 13-án átadásra került az új menedék és árvaház.

1. Missziós gyülekezetek

A nagyváradi gyülekezet 1927. márciusi tanácskozásán szóba került, hogy a Csillagváros lakótelepen ébredés tapasztalható. Dienes István és felesége házában tartottak istentiszteleteket, akik egy külön szobát biztosítottak erre a célra. Ugyanezen a tanácskozáson elhatározták egy új imaház felépítését egy másik városrészen, a Hevesi telepen. A gyülekezet saját költségén gyorsan felépítette az új Bethánia imaházat, amelyet még ugyanazon év szeptemberében átadtak rendeltetésének.

A Nilgesz lakótelepen 1927 novemberétől Szabó József és felesége fogadta házukba a missziós gyülekezetet, majd 1934-től Varga Imre és felesége adott helyet házukban a növekvő missziós gyülekezetnek. Az új gyülekezetek élére az anyagyülekezet választott vezetőket, és rendszeresen támogatták, segítették őket ünnepélyeik szervezésében és igehirdetőkkel.

Ifj. Bordás Istvánt 1924-ben Aradon avatták gyülekezeti vénné. Még abban az évbenNagyváradra költözött, ahol megbízták a hitközségi iroda vezetésével. A nagyváradi központi gyülekezetben is aktívan részt vett a lelki munkában.

„1931 március 29-én a zsúfolásig megtelt Nagyváradi imaházban sok vendég jelenlétében ünnepélyes keretek között iktatták be ifj. Bordás Istvánt a lelkipásztori szolgálatba.”

1938. július 2-án tartott új választásokkal Dr. Bíró Lászlót választották meg hitközségi elnöknek, valamint a nagyváradi gyülekezet lelkipásztorának.

Dr. Bíró László nagyon elfoglalt ember volt, hisz a bukaresti Baptista Teológiai Szemináriumban is tanárként dolgozott, a Nagyváradi Hitközség elnöki teendői is rá hárultak és a Szeretet újság szerkesztésében is részt vállalt. Az ő javaslatára még 1938. július 10-én a gyülekezet meghívta dr. Culmann Gézát helyettesítő, másod-lelkipásztornak, három hónapi próbaidőre, aki elfogadva a meghívást Temesvárról Nagyváradra költözött. Dr. Bíró László és Molnár Károly lelkipásztorok a Romániai Baptista Konvenció küldötteiként 1939. május végén elutaztak, hogy részt vegyenek a Baptista Világszövetség konferenciáján az Egyesült Államokban. Átmeneti időre Török Béla gyülekezeti vén lett megbízva a gyülekezet vezetésével, valamint a hitközség elnöki teendőinek az ellátásával. A gyülekezet lelkipásztora nem tért vissza az Egyesült Államokból. A jegyzőkönyvben dr. Culman Géza nevével sem találkozunk többé 1939-januárjától.

III. Időszak (1940-1989)

1940. februárjában Dr. Bíró László lelkipásztor levelet küldött a nagyváradi gyülekezetnek, amelyben közölte, hogy akadályoztatva van a visszajövetelben az Amerikai Egyesült Államokból, ezért kéri, hogy töltsék be a helyét a lelkipásztori tisztségben. A gyülekezet vezetőségének javaslatára a tagság 1940. február 11-én szavazott arról, hogy Bokor Barnabást, a kolozsvári gyülekezet lelkipásztorát, az Országos Baptista Konvenció titkárát, a Szeretet ifjúsági lap főszerkesztőjét hívják meg lelkipásztornak a nagyváradi gyülekezetbe. A meghívást elfogadva 1940. áprilisától Bokor Barnabás lett a nagyváradi gyülekezet lelkipásztora.

A szolgálatba állt lelkipásztor minden területen nekilátott a gyülekezeti munka helyreállításának. Először feltérképezte a szükséget, rendszeres és pontos statisztikát vezetett arról, hogy hányan látogatják az imaórákat, az istentiszteleteket. Nagyobb fegyelmet, hűséget és következetességet követelt a megválasztott bizottsági tagoktól, igehirdetőktől.

A gyülekezet taglétszáma évről évre növekedett. 1950-től évente több család költözött Nagyváradra vidékről és más városokból. Évenként egy-két bemerítést is tartottak. 1950-től Bokor Barnabást meghívták a bukaresti Baptista Teológiai Szemináriumba tanárnak.

Az országban uralkodó állapotok, az őt és a gyülekezeteket ért atrocitások, a vállára nehezedő terhek, az országjárás fáradalmai, egyre inkább legyengítették, egészségi állapota korán megrendült, a hatvanas évek közepére szívbetegsége súlyosbodott. 1966 április 9-én, Nagypéntek hajnalán költözött az Úrhoz az örök hazába. Halála nagy vesztességet jelentett a nagyváradi magyar baptista gyülekezetnek ugyanúgy, mint az erdélyi magyar baptisták közösségének.

Bokor Barnabás megüresedett helyére viszonylag hamar, már 1966 tavaszán meghívták az aradi gyülekezetben 14 éve szolgáló Megyesi József lelkipásztort. A nagyváradi népes gyülekezet pásztorolása mellett a biharpüspöki, (közel 100 tagú volt abban az időben) és a kisebb szentjánosi gyülekezetben is szolgált, mint lelkipásztor.

A gyülekezet csak vasárnap délelőttönként tarthatott istentiszteletet. A gyülekezeti alakulatok, a nőikör, férfikör, leánykör, fiúkör nem működhettek. Külön gyermek-bibliaórákat nem tarthattak, de nagyon kreatívan megoldották a helyzetet. Vasárnap délelőtt a kezdő imaóra után az egész gyülekezetnek bibliaórát tartottak. Burkoltan ez volt a gyermekeknek szóló bibliatanítás, igaz itt minden korosztálynak egyszerre szólt a bibliai magyarázat. A gyülekezet semmilyen sajtóterméket nem adhatott ki. Miközben a megszorítások és korlátozások folytatódtak, a gyülekezet imádságai szabadon szárnyalhattak.

„1969 adventi istentiszteleten jelent meg először az istentiszteleten egy cigány házaspár, Gábor Jankó és felesége. Többen megtértek és bemerítkeztek, köztük volt a vajda is, Gábor Ruphi, fiával és feleségével. Később ezek közül többen az evangéliumi pünkösdi gyülekezethez csatlakoztak, Gábor Ruphi, aki gyakran bizonyságot tett a nagy gyülekezet előtt, idős korában elköltözött Nagyváradról és a szülő falujában kezdett el missziózni. Az 1980-as évektől azonban egy más cigány népcsoportban ébredt fel a vágy a változásra. A város szélén élő szegénysorsban, elmaradottságban élő cigányok között is hirdették az örömhírt. Néhányan megtértek és csatlakoztak a gyülekezethez. Kajcza János is fiatalemberként tért meg, aki miután bemerítkezett 1985-ben másokkal együtt buzgón hívogatta a népéhez tartozókat Krisztushoz és a gyülekezetbe. Ennek a gyümölcse lett, hogy ma már népes cigány gyülekezet van Nagyváradon.”

A gyülekezet vezetősége már 1983-ban kérelmezte az 1962-ben hatósági beavatkozással megszüntetett Betlehem Gyülekezet imaházának visszaszolgáltatását. A kérelmezésre kedvező visszajelzések érkeztek, ezért az imaházat használó Evangéliumi Testvérgyülekezettel is megkezdődtek a tárgyalások, az épület visszaszolgáltatásáról. 1987. decemberében 60-70 tagú csoport az 1-es számú gyülekezetből önként vállalta, hogy visszaköltöznek az átadott imaházba. 1988 januárjától megalakult a Betlehem Baptista Gyülekezet (Beiusului u. 2), amely kezdetben leánygyülekezetként az 1-es számú gyülekezethez tartozott, majd 1993-tól önálló gyülekezetté lett.

1. Lelki ébredés a nagyváradi ifjak között az 1970-es évek végén

Néhány fiatal szívében vágy keletkezett mélyebb közösségre az Úrral és egymással. Találkozásokat terveztek hétköznap házaknál, hogy együtt igét olvassanak, beszélgetésben megosszák lelki élményüket és imádkozzanak, énekeljenek. Bár veszélyes és tiltott volt az ilyen jellegű csoportosulás a kommunizmus éveiben, mégis valami csodálatos vonzást és tartalmat kaptak azok az alkalmak. Ezt az áldást élte át először egy házi csoport, de ez túláradt a házból a családba, a gyülekezetbe. Ennek gyümölcse lett az, hogy a gyülekezet ifjúsága az 1980-as évektől kezdve missziózni kezdett, csoportosan más környékbeli gyülekezetekben is szolgáltak bátor és hiteles bizonyságtevésekkel. Később ifjúsági találkozókat szerveztek és készek voltak szeretetben szolgálni, valamint vágytak a lelki dolgokban növekedni. Mindenképpen ott marad a csoda hatása éveken át és gyümölcsöt termett annak a dicsőségére, aki a gyülekezet történetében az ébredések szerzője és Ura.

IV. Időszak (1989-2010)

1. Új lehetőségek, áldott történések

Az 1989 decemberében történt rendszerváltás jelentős változásokat hozott hazánk népének az életében, és ezek kihatással voltak gyülekezetünk történetének alakulására is. A kommunista rezsim bukását követően ugyanis jelentős mértékű szabadság köszöntött be számos területen. Mindenekelőtt megnyíltak a határok, és ezzel szabaddá vált a kivándorlás. Az 1989-es forradalom előtt is többen elhagyták a gyülekezetünket külföldre történő áttelepülés miatt, 1990-től viszont egyértelműen megugrott a kivándorlók száma. Ilyen módon a gyülekezet nemcsak a perifériáján élő tagjai közül vesztett el sokakat, hanem sajnos a szolgálatot végző férfiak és családok sorából is. A gyülekezet taglétszáma a jelentős csökkenés után ismét növekedésnek indult.

2. Lelkipásztorok

1990. február 5-én megalakult a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége. Ekkor a Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora Megyesi József testvér volt, aki 1967-ben vállalta el ezt a szolgálatot, és a jelzett időpontig eltelt több mint két évtized alatt mindig hűségesen végezte, noha végig egyedül hordozta a nagy közösség összes terhét. A ránehezedő kihívás enyhítése végett a gyülekezet tervbe vette egy társlelkipásztor munkába állítását, ami a rendszerváltást követően már nem ütközött akadályba. Megyesi testvér is jónak látta, sőt támogatta ezt a gondolatot, így hamar megszületett az egyhangú döntés, hogy a gyülekezet újabb lelkipásztora Simon József testvér legyen, aki 1989-től egyre többet szolgált a gyülekezetben – különös hangsúlyt helyezve az ifjúsági munkára. Simon József testvér lelkipásztor-avatására 1990. március 25-én került sor.

Ugyancsak az 1990-es év elején a gyülekezet meghívta lelkipásztorának Veress Ernő testvért is, aki ekkor már a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének az elnöke volt.

Veress Ernő testvér elfogadta a meghívást, és ezt követően rendszeresen szolgált a Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezetben, bár családjával csak hónapokkal később költözött Nagyváradra. Ezzel a nagyváradi belvárosi gyülekezetben kezdetét vette három lelkipásztor egyidejű szolgálata, ami 1992-ig, azaz Megyesi József lelkipásztor testvér nyugdíjba vonulásáig tartott. Veress Ernő testvér 1996 szeptemberéig pásztorolta a gyülekezetet. Ekkor az Úr más misszióterületre vezette, Nagyváradról Barótra költözött családjával.

Simon József lelkipásztor testvér két éven keresztül (1996 őszétől) egyedül végezte a nagy gyülekezetben a lelki munkát, de eközben végig tervben volt egy másik lelkipásztor meghívása is. Végül 1998 júniusában a Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezet úgy döntött, hogy Giorgiov Adrián testvért hívja meg társlelkipásztornak, aki éppen a meghívás idején fejezte be tanulmányait az Amerikai Egyesült Államokban. Az ajánlatot elfogadva 1998 őszén Giorgiov Adrián testvér Nagyváradra érkezett a családjával, 1999. június 6-án pedig megtörtént a lelkipásztorrá avatása.

2016 áprilisában Simon József testvér bejelentette nyugdíjba vonulását.

A gyülekezet vezetősége, szolgálattevői majd a gyülekezet is úgy látta jónak, hogy Budai Lajos Dánielt hívja meg lelkipásztornak, aki Székelyudvarhelyen szolgált. Budai testvér a meghívást elfogadta és 2016 szeptemberében Nagyváradra költözött családjával.

Budai Lajos Dániel

Ünnepélyes beiktatására október 23-án került sor a gyülekezet és vendégek jelenlétében.

3. A gyülekezet élete

a) Evangelizációs alkalmak és bemerítések

A 90-es években több amerikai csoport is besegített a missziómunkába úgy, hogy a Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezet ifjaival együtt utcai evangelizációkat tartottak, amelyek alkalmával pantomim jeleneteket adtak elő, énekeltek és iratmissziót osztogattak a járókelőknek. Ugyancsak a 90-es években sor került néhány sátormissziós evangelizációra is, amit szintén külföldi csoportok kezdeményeztek, ám a helyi gyülekezet segítségével valósultak meg.

b) A gyermekmisszió

Gyülekezetünkben a 70-es évektől folyik rendszeres és szervezett gyermektanítás, bár korábban is voltak olyan testvérek, akik foglalkoztak a gyermekekkel. A jelzett évtizedben a vasárnapi iskolai tanítók korcsoportokra osztották a gyermekeket, a különböző csoportok tanítását pedig a gyülekezet fiataljai vállalták – főként a külföldi misszionáriusokon keresztül érkezett értékes anyagok alapján. Ekkor azonban kialakult egy újabb probléma: a termek hiánya. A meglevő kis termekbe sokszor 50 gyermek is bezsúfolódott.

Végül 2001 nyarán elkészült a gyülekezetünk új oktatási központja, ami tulajdonképpen válasz volt az Úrtól a gyermektanítók imáira. Így végre lehetőségük nyílt több kisebb gyermekcsoportot alakítani óvodásoktól a 14 évesekig. A gyerekek, valamint az édesanyák részére létrejött a baba-mama kör, ami 2008-tól működik, és lehetővé teszi számos nem hívő anyuka elérését, előbb-utóbb pedig a megtérését.

c) Az ifjúsági munka

Simon József testvér a 80-as évek végén kezdett el foglalkozni a gyülekezet ifjaival: maga mellé vett néhány érettebb fiatalt – fiúkat és lányokat egyaránt –, és végig vezette őket a Kolossé 2:7 tanfolyamon. A tanfolyam befejezése után ezek a fiatalok vezetőkké lettek, és kis csoportokban adták tovább a többi ifjaknak, amit korábban megtanultak. Ugyanakkor az 1989-es forradalom utáni szabadság lehetővé tette, hogy a gyülekezet fiataljai elmenjenek nyáron együtt táborozni. Az első ilyen táborozás a Hargitán volt még 1991-ben. Összesen 120 fiatal vett részt rajta, és valamennyien nagyon örültek, hogy végre a gyülekezet falain kívül is tapasztalhatták Isten munkáját, miközben egyesek megtértek a bűneikből, mások pedig megújultak Jézus Krisztus követésében.

1993-tól 1996-ig Szűcs Sándor (ma lelkipásztor) foglalkozott a Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezet fiataljaival, aki szintén Isten Lelkétől vezetve irányította, táplálta, gondozta és segítette őket. Szűcs Sándor távozása után maradt egy szolgáló csoport, amely folytatta a munkát, ebbe a csoportba tartozott János Csaba, Kaszta Áron, Lovász Tibor, Pardi Félix és Zeffer Csaba. Ezt követően érkezett meg Giorgiov Adrián lelkipásztor testvér, aki nagyban magára vállalta az ifjúság tanításának és nevelésének a gondját, sőt újításokat vezetett be mind az ifjúsági alkalmak kivitelezése terén, mind az ifjúság összefogását illetően. Giorgiov Adrián lelkipásztor az 1998-as év végétől a 2009-es év elejéig foglalkozott a gyülekezet ifjúságával. Ettől kezdve Petyár Lóránd vette át fokozatosan a fiatalok közti munkát, aki a gyülekezet megbízásából kezdett el tevékenykedni, mint próbaidős ifjúsági missziómunkás. Amikor ez az időszak véget ért, a gyülekezet lelkipásztorai és tagjai jónak látták, hogy Lóránd továbbfolytassa a megkezdett szolgálatát, így 2010. május 23-án a közösség ünnepélyes keretek között kirendelte őt az ifjúsági missziómunkára.

d) A csoportos bibliatanulmányozás

A Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezetben már a háború előtti időben is létezett csoportos bibliatanulmányozás, amely nemcsak a gyermekekre terjedt ki, hanem magában foglalta a felnőtteket is. Akkoriban ez az intézmény a vasárnapi iskola nevet viselte – amelyről korábban már szó esett.

Az első, felnőttekből álló bibliatanulmányozó csoport 1997 áprilisában indult el, és a gyülekezet vendégházában találkozott minden vasárnap reggel.

Isten kegyelméből 2001-ben elkészült a közösségünk oktatási központja, amelyben számos osztályterem áll a tanulni vágyó keresztyének rendelkezésére, így vasárnap reggelenként is a Bibliát tanulmányozni kívánó gyülekezeti tagok részére: a legkisebbektől kezdve, a legidősebbekig. A kerek termet az ifjúság használja.

Az 1997-től eltelt évek során számos új csoport alakult meg. Jelenleg a következő, felnőttekből álló csoportok találkoznak rendszeresen minden vasárnap reggel 9 órától 10:30-ig: három fiatal házasokból álló csoport, két középkorúakból álló csoport, és a 25+ csoport. A gyülekezet idősebb tagjai az imaház nagy termében tartanak imaórát és bibliaórát. Természetesen a kis csoportokban is megvalósul mindez, csak valamivel kötetlenebb légkörben, amely lehetővé teszi, hogy a résztvevők jobban megismerjék egymást, spontán kinyilvánítsák az igével kapcsolatos véleményüket vagy álláspontjukat, és akár meg is vitassák azokat. Egyedül őt illeti a dicsőség a csoportos bibliatanulmányozás minden áldásáért!

f) Az ének- és zenekarokról

Ebben az időszakban szolgált a gyülekezetben Istennek az ének-zenekar, Bokor Barnabás, Borbély Ferenc és Crisan György vezetése alatt, valamint a fúvós zenekar, amit Nagy Gyula, majd id. Király András vezetett, jelenleg pedig ifj. Kerezsi József. Ezek mellett egy-két rövid megszakítással szintén hűségesen énekelt a Mindenható dicsőségére az ifjúsági énekkar, amelynek a húsz év alatt több karmestere is volt: Gere Szabolcs, Székely András, ifj. Sebestyén József és Szász Imre. A gyülekezetünk gyermekei odaadó lelkületű fiatalokkal tanultak és tanulnak ma is új, Istent magasztaló énekeket, amelyeket aztán őszinte örömmel és lelkesedéssel adnak át az istentiszteletek során a jelenlevőknek.

1995-ben megalakult a tinédzserek kórusa ifj. Sebestyén József vezetése alatt, és működött egészen 2005-ig, jó alapot adva azoknak, akik majd belenőttek az ifjúsági kórusba, illetve később az énekkari szolgálatba.

2002-ben a Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezetben létrejött a férfikórus, amely Székely András és társai vezetésével működik, 2008 őszén pedig megalakult még egy új énekcsoport: a vegyes kórus. Ez utóbbit Garai Zsolt, Gere Szabolcs és Székely András vezeti, oktatja, gondozza. Dicsőség az Úrnak minden őt dicsőítő énekkarért, és a neki élő, őt hirdető énekesekért, zenészekért!

g) A Nagyváradi Timóteus Bibliaiskola

A Nagyváradi Timóteus Bibliaiskola Simon József lelkipásztor lelki látása nyomán alakult meg 1995. október 6-án. A gyülekezet keretein belül korábban is (1992-től) voltak alkalmi kurzusok és modulok, amelyeket Dr. Joe Pendleton testvér tartott.

Ezek szép számban vonzották a tanulni vágyó és Krisztusért lelkesedő hívő fiatalokat és középkorúakat mind Nagyváradról, mind a környező helységekből. Ugyanakkor öt amerikai testvérnő (Julie Abernathy, Cathy Walker, Laura Richey, Marilyn Beaney és Zella Meeks) elvállalta, hogy nyaranként eljönnek néhány hétre angol nyelvet tanítani a gyülekezet falai között mindazoknak, akik érdeklődnek az általuk felkínált lehetőség iránt. Isten áldását adta a munkájukra, így rajtuk keresztül nemcsak keresztyének, de számos nem-hívő diák is elmélyíthette az angolnyelv tudását, miközben a tanárnők megismertették velük az örök élet evangéliumát. A közel két évtized alatt több mint 800 diák vett részt ezeken az angolnyelvoktatásokon.

A ’95 őszén megalakult bibliaiskola azzal a célkitűzéssel indult, hogy lelki vezetőket készítsen fel, akik alkalmasak lesznek új gyülekezetek plántálására; gyenge és kihaló félben levő gyülekezetek megerősítésére, hogy újat kezdhessenek; valamint különféle szolgálatok gyakorlására a már meglevő gyülekezetekben. Simon József lelkipásztor testvér, aki egyben az iskola igazgatója lett, azért látta fontosnak ezeket a célkitűzéseket, mert meggyőződéssel hitte, hogy a hívők legfőbb feladata, hogy a korai egyház példája alapján megoldásokat nyújtsanak a jelenkor társadalmi és gyülekezeti problémáira. Ezt megvalósítandó három alapvető tennivalót tárt az iskola tanárai és diákjai elé: 1. tanulmányozzuk a Bibliát, 2. alkalmazzuk a keresztyén igazságokat a saját életünkre és a missziómunkánkra, 3. készüljünk fel a hatékony evangélizálás végzésére.

A Nagyváradi Timóteus Bibliaiskolának két tagozata van: alapfokozat hétvégi rendszerességgel, alapfokozat levelezői tagozaton. Egy harmadik, a haladó tagozat is működött több éven át, amíg megalakult a Teológia levelező tagozata. Az első tagozat keretében a diákok 16 kurzust végeznek el két év alatt. A levelező tagozatot választó hallgatók évente ötször jönnek konzultációra. A haladó tagozat (Seminary Extension) kifejezetten lelkipásztoroknak alakult az Amerikai Déli Baptista Szövetség 6 szeminárium közös programjaként.

A Nagyváradi Timóteus Bibliaiskola huszonötéves fennállása alatt több száz diák végezte el az alapfokozatot. Ezek közül legtöbben Bihar megyéből származnak, de vannak Arad, Hargita, Kolozs, Kovászna, Máramaros és Szilágy megyéből is.

h) Missziós gyülekezetek

A Rogériuszi Magyar Baptista Gyülekezet

A 90-es évek elején az Úr azt a látást adta Simon József és Veress Ernő lelkipásztor testvéreknek, hogy Nagyvárad Rogériusz nevű lakónegyedében kezdjenek el egy keresztyén missziót. A Rogériusz lakónegyed 80.000 lakosú városrész, amelyben több mint 20.000 magyar anyanyelvű ember él, ennek ellenére nincs, azaz nem volt benne magyar evangéliumi misszió vagy gyülekezet.

A hatalmas rogériuszi missziómezőn azzal kezdődött a lelki munka, hogy Rádi Gyula testvérnek a lakásán beindult egy közösségi csoport. Eleinte kevesebben mentek, majd egyre többen jelentek meg ezeken az alkalmakon, és az Úr bőséges áldást adott az összejövetelekre, így a régi hívők megújultak, a világi emberek – szomszédok, barátok, ismerősök – pedig megtértek és újjászülettek.

1995 augusztusában a kis közösség evangélizációt szervezett közvetlenül a rogériuszi játszótér mellett. A román baptista testvéreknek ekkor már volt ott egy megvásárolt földterületük, és megengedték, hogy azon tartsák meg az evangélizációs alkalmakat.

Attól kezdve rendszeres istentiszteleti alkalmak lettek a Rogériuszon minden csütörtök és vasárnap délután. Így vette kezdetét a Rogériuszi Magyar Baptista Gyülekezet, amely az 1995-ös évben missziós központként működött.

1996. január 28-án sor került a Rogériuszi Magyar Baptista Gyülekezet első bemerítési ünnepére, amelyen hét frissen megtért keresztyén testvér tett bizonyságot a hitéről a víz hullámaiban.

1996 áprilisában a gyülekezetnek már harminc tagja volt, ezért úgy döntöttek, hogy önnállósulnak a belvárosi magyar baptista gyülekezettől. A Harul román baptista gyülekezet barakképületében gyűltek össze istentiszteleti alkalmakra.

A kb. 500 férőhelyes kápolna és a hozzá tartozó melléképületek építkezési munkálata 2004 őszén indult meg, az imaházmegnyitó ünnepséget pedig 2008. április 27-én tartotta meg a gyülekezet.

Jelenleg a Rogériuszi Magyar Baptista Gyülekezetnek több mint 100 tagja van.

A Nagyváradi Baptista Roma Gyülekezet

A Nagyváradi Baptista Roma misszió elindult a belvárosi magyar baptista gyülekezet keretein belül az 1980-as évek második felében. Ettől kezdve az Istent kereső cigány testvérek rendszeresen eljártak az 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezet vasárnapi istentiszteleti alkalmaira, hétközben pedig házaknál gyűltek össze. 1988-ban Áron Károly testvér felajánlotta a háza udvarán álló barakkot, így ezt követően ott találkoztak a roma hívők minden kedden. 1992-től megadatott nekik, hogy a Măcieşului utcán vásárolt házban jöjjenek össze imádkozni, Isten igéjét hallgatni. Ez volt az első magyar nyelvű roma baptista imaház Nagyváradon.

Isten jósága folytán a roma testvérek száma szépen gyarapodott. Ettől kezdve az istentiszteleti programjuk kiterjedt a hét majdnem minden napjára. Külön összejövetelek kezdődtek a fiataloknak, a gyermekeknek és a nőtestvéreknek. Vasárnap délelőtt és délután közös istentiszteleten volt jelen mindenki az imaházban.

Kajcza János testvér, akinek a megtérése 1984-ben történt, beiratkozott a Nagyváradi Timóteus Bibliaiskolába, ahol elvégezte mind az alapfokozatot, mind a haladót (Seminary Extention). Közben 1998-ban diakónussá avatta a gyülekezet. Majd néhány évvel később, egész pontosan 2003. március 30-án megtörtént a lelkipásztorrá avatása, ami valóságos történelmi esemény volt mind a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége, mind a Nagyváradon élő magyar baptisták részére. A jelzett dátumtól kezdve ugyanis a roma gyülekezet roma nemzetiségű baptista lelkipásztorral az élén szolgálja az Urat. Ma úgy tűnik, hogy ennél természetesebb helyzet nem létezik, annak idején Kajcza János testvér mégis nagyon nehezen egyezett bele abba, hogy lelkipásztorrá avassák. Félt, hogy nem tud majd Istennek tetsző módon helytállni a gyülekezetben. De végül megértette, hogy ha engedelmeskedik, ez a misszió javára válik, és elfogadta a lelkipásztori kinevezést. Dicsőség Istennek, aki adott a gyülekezet számára lelkipásztort és megáldotta a gyülekezet megtérésekkel, növekedéssel!

Kajcza János lelkipásztor testvér már a 80-as évek második felében felfigyelt arra, hogy a Sebes-Körös alaposan megközelíti azt a városrészt, ahol a cigány testvérek többsége lakik, és a lelkében kijelölte a helyet, ahol bemerítést lehet tartani. Az 1989-es forradalom után el is tűntek az akadályok, amelyek a szabadtéri bemerítés útjában álltak, és 2001. augusztus 25-én megtörtént az első ilyen esemény.

A gyülekezet taglétszáma évről-évre gyarapodott, így a Măcieşului utcai imaház lassan kicsinek bizonyult. Ekkor Isten fellobbantotta a belvárosi gyülekezet vezetőségének és a roma missziót támogató hazai és külföldi testvéreknek a szívében egy új imaház építésének a tüzét. Rövid időn belül a gondolatot tettek követték, és 2003 júniusában megvásároltak egy üres telket, amely Nagyváradon a Kolozsvári út 186 szám alatt van.

2006. augusztus 26-án már meg is nyitotta kapuit a cigány testvérek előtt.

Kisebb missziós gyülekezetek

1990-től napjainkig a Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezetben több missziós csoport is működött, illetve működik. Ezek a viszonylag kis létszámú, de meglehetősen kitartó és hűséges csoportok olyan gyülekezeteket látogattak vagy látogatnak ma is, amelyek Nagyvárad közelében elhelyezkedő településeken találhatók: Csatárban, Élesden, Feketeerdőn, Hegyközújlakon, Kiskerekiben és Síterben.

4. Építkezések és felújítások

a) Az új épületek

1993 nyarán elkészült az új oktatási központ terve, majd 1997 júniusában megkezdődtek az építkezési munkálatok. Ám a hatalmas félkör (kifli) alakú épület és az előtte álló díszterem költségei meghaladták a gyülekezet tagjainak anyagi képességét. Ezért Isten gondoskodott olyan külföldi testvérekről, akik vállalták, hogy besegítenek a támogatásukkal. Végül ezek a személyek és gyülekezetek állták az építkezés összköltségének több mint a felét. Az új épületkomplexum 4 évig készült. Az átadásra 2001. június 16-án került sor ünnepélyes keretek között.

Az imaház modernizálása

2003-ban és 2004-ben a Nagyváradi 1. sz. Magyar Baptista Gyülekezet majdnem 100 éves imaterme külső tatarozáson ment át.

Ebben az időszakban egyre több szó esett az imaház belső átalakításáról, modernizálásáról, és eldőlt, hogy hamarosan erre is sor kerül. A végleges felújítási terv 2006 márciusára készült el, de az építkezési engedélyt csak májusban kapta meg a gyülekezet.

2007. december 16-án megtörténhetett a felújított imaterem ünnepélyes átadása.

Az Úrnak tartozunk hálával a múltért, és egyedül tőle kérhetjük a kegyelmet a jövőre nézve. Egyedül ő adhat jövőt egyénnek is, gyülekezetnek is. Akár a múltat szemléljük, akár a jövőbe próbálunk tekinteni, az örökkévalóság távlatából tegyük ezt. Elődeink közt voltak olyanok, akik Istentől nyert látással néztek a jövőbe és terveztek, és az Úr az ő kegyelmét adta mindehhez. Most, amikor e jelenvaló generáció van abban a kiváltságban, hogy elődeink életéből és szolgálatából tanulva tekintsünk a jövő felé, legyen legmagasztosabb célunk a mennyország és Isten dicsősége, és nyerjünk olyan látást, amely az örök értékeket és Isten örökkévaló országát (és annak építésének folytatását) célozza meg. Az a missziós nyilatkozat, amit látásként nyertünk Istentől, legyen csodálatos valósággá az előttünk álló időszakban: „Gyülekezetünk célja megmenteni az elveszett embereket a kárhozattól és összhangba hozni őket Istennel az evangélizáció és a tanítványság által.” Sorakozzunk fel mindnyájan e cél elérése érdekében, Istenünk örök dicsőségére!