NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
A házasság ajándék. De mi van, ha az egyik félnek van „múltja”? Tehet-e valamit, hogy a múlt eltöröltessen? Igen! Isten felkínálja a tiszta lapot a házasság előtt elkövetett bűnökre is! Jézus Krisztus vére a skarlátszínű bűnöket is eltörli. Tiszta lehetsz, mint a hó, mintha soha semmi rosszat nem követtél volna el! Gyere bűnbánattal és alázattal a kereszthez, és hallani fogod: „Akarom, tisztulj meg!”
Szükség van-e a házasságban Jézusnak a szabadító érintésére, amikor két hívő köti össze az életét? Tudnunk kell azt, hogy egyik házastárs sem tökéletes: a férjnek meg kell tanulnia kimondani és kifejezni a szeretetét és az érzéseit, nehogy elhidegüljön a kapcsolatuk. Fel kell vállalnia a vezetés felelősségét, amit eddig az édesapja vagy a családja vállalt helyette. Egyre több a visszahúzódó és a felelősséget elutasító férj. Szabadulni kell ebből a lelkületből! A feleségnek meg kell tanulnia azt, hogy segítőtársként önként alárendelje magát a férjének, és tisztelje őt! Ez sem egyszerű dolog, ha családjában nem tanulta meg a tiszteletet. Ha erős, vezető típus, akár ilyen a munkája is, akkor otthon ezt hogyan lehet megélni? Csak egy belső szabadulás segíthet! El kell fogadni azt, hogy maguktól nem fognak megváltozni a dolgok. Jézus szabadító érintése az egyik segítség, utána pedig meg kell küzdenünk az egónkkal! Fájdalmas küzdelem ez, de a következménye felfoghatatlan öröm, olyan, mint a leprásé, aki meggyógyult!
Délutáni elmélkedés
A házassághoz szükséges a legtöbb bölcsesség: sokszor csak nevetünk azon, hogy mennyire mások a férfiak és a nők. Isten teremtette ezt így, mégis egymásnak szánt bennünket. Épp ezért szükséges, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat: hogyan tudunk értelmesen együtt élni, és hogyan tudjuk egymást kiegészíteni. Ehhez ismernünk kell a szerepünket: ki vagyok én, ki a társam, mit várhatok el magamtól, és mit várhatok el a másiktól? Amikor összeházasodunk, onnantól férj és feleség a nevünk, de nem csak úgy magától leszünk igazi férjjé és feleséggé. Ezért meg kell dolgozni. Társai vagyunk egymásnak, de a férjnek vállalnia kell a vezetés felelősségét, gondoskodnia kell a családjáról, meg kell védenie a szeretteit, és mindezt krisztusi szeretettel. Ő a szellemi vezető: imádkozik, közbenjár a családjáért folyamatosan. Így ismeri meg Isten Atyaságát, és képes ezt tükrözni is. Amikor egy feleség érzi, hogy a férje Isten akaratában jár, akkor nem nehéz tisztelnie a társát, és jó szívvel adja oda magát az engedelmességre. Ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenben egyetért a férjével, de bízik benne, és elfogadja döntéseit. Az engedelmesség nem azt jelenti, hogy a feleség önállótlan legyen, mindent a férjétől várjon. Tudjon ügyeket intézni, járjon el a család ügyeiben. A feleség nagy ajándéka az, hogy képes megteremteni az otthon légkörét, ahová a férje és gyermekei is örömmel jönnek haza.
Az egyik legfontosabb szolgálatunk az, hogy családunkban a hozzánk legközelebb állók, akik legjobban ismernek bennünket, meglássák azt, hogy hiteles életet élünk! Egy ilyen családi élet Isten dicsőségét szolgálja!