Egy szerző egyszer ezt mondta: „Teljesen igaz, hogy létezik egyesülés egység nélkül, hiszen összeköthetünk két macskát a farkuknál fogva és átdobhatjuk őket a ruhaszárító kötélen.” Ez a kép komikusan érzékelteti velünk, hogy milyenek lehetnek néha a gyülekezetek: a tagok egyesültek ugyan, de egység nincs. Mert az egyesülés nem jelent automatikusan egységet. De az is tévedés lenne, ha összetévesztenénk az egyformaságot az egységgel. A test képét használva Pál apostol kifejti, hogy a különféle tagoknak különféle szerepük van. Mi adja akkor a tagok egységét? Először is a közös fej, aki nem más, mint Jézus Krisztus (Kol 1:18; 1Kor 12:27). Mint Isten népe, minket egy Fej egyesít és egy Királyt követünk. Másodszor, egy Lélek által ugyanannak az Istennek vagyunk a gyermekei és egy családot alkotunk (Róm 8:14). Úgy kell tekintenünk a gyülekezeti tagokra, mint ahogy a saját családtagjainkra nézünk, mert ez a lelki valóság. Krisztus teste ugyanis nem idegenekből áll, hanem testvérekből. Harmadszor, mi egyek vagyunk a különbözőségben is. Amint a fülnek szüksége van a szemre, hogy lásson, és a szemnek a fülre, hogy halljon, úgy nekünk is „nélkülözhetetlen” tagokként kell tekintenünk egymásra, mert egymásra utalva élünk az egy testben, Krisztusban (22. v.).