NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2022. szeptember 3., szombat

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Az intés elfogadása alázattal
Igehely: Ezsd 10:10-44; Kulcsige: Ezsd 10:12 „Erre az egész gyülekezet hangosan ezt válaszolta: Igen! A te beszéded szerint kell tennünk!”
Igaza volt Ezsdrásnak, amikor azt állította, hogy Izráel népének többféle vétke is van. Ezek közül a legszembetűnőbb, a legkönnyebben felismerhető volt az idegen nőkkel kötött házasság. A legveszélyesebb is. A helyreállás első lépését jelentette ennek a rendezése.

Először a vétkes csoportot szólította meg. Általánosságban tárgyalta a kérdést. Mivel azok is vétkesek, akik, bár nem léptek házasságra idegenekkel, de hallgattak akkor, amikor mások ezt művelték; mivel az ilyen bűn az egész népre tragikus következményekkel jár, az egész gyülekezet hangos, pozitív válaszát bátorításként értékelte. Ők alázatosan, egyhangú felkiáltással fogadták el az intést. Majd esetről esetre, családról családra haladva, saját elöljáróik jelenlétében tárgyalták meg a konkrét helyzeteket. Először a papok és a léviták ügyét vették elő, majd a nép többi részéét. Háromhónapnyi időbe telt. Ez alatt derült ki, hogy van néhány ellenálló, sőt két támogatójuk is. Közülük az egyik lévita.

Ha igaza van azoknak, akik szerint az akkor élő kb. 29000 zsidó családból 113 volt érintett ebben a vétekben, akkor ez kb. 0,40%-os részt tesz ki. Érdemes volt ebből ilyen nagy ügyet csinálni? Határozottan igen, hisz 25 év múlva, Nehémiás idejében is meg kellett ezt ismételni.

Vass Gergely

Délutáni elmélkedés

Ujjongjunk Szabadítónk előtt!
Igehely: Zsolt 95:1-5; Kulcsige: Zsolt 95:1 „Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!”
A magyar nyelv értelmező szótára szerint az ujjongás: féktelen öröm, hangos kiáltással kifejezett öröm, mámoros öröm. Amint megfigyelhető, az öröm csúcsát jelenti. Kitör belőlünk. Környezetünkben minden figyelmes személy értesül róla.

Megtörténhetetlennek tűnő, de kétségbeejtően szükséges események bekövetkeztekor szoktunk ujjongani. Például Izráel serege ujjongott, amikor a filiszteus bajnok, Góliát, a szemük láttára halt meg. Hasonlóan jártak el a második templom alapkövének letételekor. A bőséges aratáskor, szüretkor is. A különböző isteni csodák megtapasztalásakor. Sorsfordító találkozásokkor. A gonoszság megfordíthatatlan vereségének láttán.

Ebben a zsoltárban két bátorítást, felszólítást is kaptunk az ujjongásra. Ránk fér! Szükséges! Az első Szabadítónk elé szólít ujjongani. Ugyan ki előtt, kiért lennénk képesek fokozottabban, szentebbül és tartósabban ujjongani? Mi mindenből szabadított meg bennünket idáig, és még mi mindenből akar és fog megszabadítani ezután! Lelki-szellemi börtönünk ajtaja szélesre kitárva, és testünk mulandósági korlátaitól is meg fogunk szabadulni! A második éneklésre késztet, nógat. Nem megszokottan, mechanikusan, hanem dagadó szívvel és torokkal! Annál is inkább, hogy szombat este van.

Vass Gergely