„Ő utána Bárukh, Zakkai fia javítgatott buzgósággal.” A kőfal emelkedik folytonosan és folyamatosan. A folytonosság vízszintesen látszik meg, a folyamatosság pedig függőlegesen. Mikor Isten közbelép egy ember vagy egy nemzet, egy gyülekezet vagy egy közösség érdekében, ott változások történnek. A vízszintes kapcsolatok helyreállnak. Az ember emberségesen bánik a társával. Hogy mit jelent ez? Együtt tudnak imádkozni, dolgozni. Ha nem együtt, akkor egymás mellett. Nem mondják, hogy én vele nem tudok együttműködni. Milyen értelme is lenne annak a kőfalnak, amely növekszik magasságban, és biztonságos, de tőle néhány méterre nyugodtan bejöhet az ellenség, mert a falnak nincs meg a folytonossága! Építkezzünk bölcsen, és buzgólkodjunk, hogy miközben az Istennel való kapcsolatunk épül, szükségszerűen épüljenek a testvéri kapcsolataink is! Lehet, hogy csak egymás mellett buzgólkodunk, viszont a kötést a falon létre kell hozni. Egy egészséges és biztonságos falnak nem lehetnek rései vagy szakadásai, mert akkor gyenge és megbízhatatlan lesz.

Viszont, „aki szereti az ő atyjafiát, az világosságban marad” (1Jn 2:10), és így biztonságban lesz. Mikor buzgólkodtál utoljára ebben? Vannak-e olyan kapcsolatok, amit ma meg kellene erősítened?