Igehely: Mal 3:13-18; Kulcsige: Mal 3:14 „Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit elrendelt, és hogy gyászban jártunk a Seregek Ura előtt?”
Megéri-e hívőnek lenni? Megéri-e odaszegődni Krisztus szolgálatába, és egy engedelmes életet élni? – teszik fel sokan a kérdést. A kérdésre a választ legtöbbször az dönti el, hogy mit várok el, ha Krisztusnak szolgálok. Vannak, akik úgy vélik, hogy üzletet köthetnek Istennel. Szolgálatába állok és elvárom, hogy Isten kedvemre tegyen, megadja kívánságaimat stb. Ezért, ha földi jólétről, egészségről, sikerről prédikálnak, tódulnak a hallgatók. De mi van akkor, ha ez nem válik valóra, ha az istentelennek jobban van dolga, mint a hívőnek? Malakiás idejében is az volt a vélemény, hogy hiábavaló Istennek szolgálni, a kevélyek boldogabbak, semmi haszna, ha engedelmeskedünk Istennek. De az Úr figyelt és meghallotta ezeket a véleményeket, amelyek az Úr ellen beszéltek. Az istenfélők feljegyzésre kerültek és megbecsülésben részesültek. Csak akkor értem ezt meg, ha földre ragadt tekintetemet a mennyeiek felé fordítom. Igaz, a zsoltáros is megingott (Zsolt 73), amikor látta a gonoszok jólétét, de megértett mindent, amikor Isten közelségébe került (Zsolt 73:17).