A hatvanas években édesapám egy fa kivágásán fáradozott egy szakiskola területén, a fa ráborult a villanyhuzalra, és elszakította. Az elszakadt huzal pontosan a tenyerébe esett, és a tenyere összeszorította a drótot. Egy diák, aki ott volt, megragadta a baltát, ami az édesapám kezéből kiesett, és gyorsan elvágta vele a villanyhuzalt, megmentve ezzel drága édesapám életét. Az volt a harmadik nap, amikor édesapámért böjtölve imádkoztam néhány jó testvér támogatásával. Mielőtt hazahozták volna édesapámat, ezt az igét adta nekem az Úr: „Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért, és éljetek”. Édesapám életében csodálatos megújulás kezdődött el. Felbecsülhetetlen, drága szavak ezek: „mert belátta, és megtért minden gonoszságából, amelyeket cselekedett, élvén éljen.”

Az, hogy következetes az Úr, azt jelenti, hogy életünk kicsiny és nagy részleteire is figyel, mindenkit személyesen számon tart, oly messzemenően, hogy: „Minden hivalkodó szóért számot adnak az emberek” (Mt 16:36). De a jócselekedeteket is számon tartja: „Egy pohár víz sem veszti el jutalmát” (Mt 9:41).