Igehely: 1Móz 49:8-12; Kulcsige: 1Móz 49:10 „Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek.”
Ahogy Jákób megáldja fiait, akikből Izráel tizenkét nemzetsége lesz, kiemelkedő áldást kap Júda. Siló az a helység, ahol a szent sátort elhelyezték Józsué idejében, a honfoglaláskor, és ott volt egészen a Sámuel próféta idejéig. De Siló lehet személyre utaló név: „sok zsidó és keresztyén ember a Messiásra való utalást lát benne” (Bibliai nevek és fogalmak 217. o.). Csodálatosan beteljesedett azonban a Jákób áldás-próféciája a Dávid trónrakerülésével a Júda törzséből, ahogy Isten királyi jogart adott neki és leszármazottainak. A Megváltó a Júda törzséből származik, hiszen reá vonatkozik: „míg eljön Siló.” Földi szolgálata, szenvedése, halála és feltámadása után, ahogy Isten megdicsőítette Őt, beteljesedett: „akinek engednek a népek”, akik megtérnek és követik Őt minden népből és nemzetből. Mint királyi papság és szent nép, szolgálhatunk Krisztusnak személyesen az Ő népe között. Ő a Gyülekezet feje, és dicsőségre vezeti népét. Az áldás-prófécia azonban kiterjedhet az Úr második eljövetelére is: „eljön Siló, akinek engednek a népek”, hiszen Ő a királyok Királya és uraknak Ura, „győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere” (Jel 5:5).