Isten szeretete mentett meg bennünket a kárhozat felé rohanó világból, és ugyanez a szeretet tart meg most bennünket. Azonban nekünk az a feladatunk, hogy maradjunk meg Isten szeretetében, ahogy a felszólítás hangzik: „tarsátok meg magatokat Isten szeretetében”, ahogy Megváltónk is mondja: „maradjatok meg az én szeretetetemben” (Jn 15:9). A megmaradás két eszközzel érhető el. 1.) „épülvén szentséges hitetekben”. Az Ige által és a testvéri közösség által épülhetünk hitünkben. 2.) „imádkozván a Szentlélek által”. A Lélek segítségünkre siet gyengeségeinkben, mert esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Róm 8:26). Isten szeretetében való megmaradásunk fontos meghatározója az Úr érkezésének méltó várása is: „várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését az örök életre” (21. v.). Ez nem egy passzív várakozás, hanem szorgos munka a lélekmentésben. Az Úr adja a vezetését, hogy könyörülettel mentsük meg embertársainkat az eljövendő harag következményeitől, vagy épp sietséggel, mintha már elérné őket a pokol lángja, „kiragadva őket a tűzből”.
Mikor volt az utóbbi alkalom, amikor szóltál valakinek Isten szeretetéről?