Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: Jn 12:1 „Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.”
A zsidó húsvét közeledtével szokás szerint sok vidéki zsidó felment Jeruzsálembe, hogy megtisztuljon. Megváltó Urunk, mielőtt utolsó útjára indult volna, hat nappal húsvét előtt, Betániába ment. Itt meglátogatta a három testvért, Mártát, Máriát és Lázárt, akik a Megváltó baráti köréhez tartoztak. Ebben a családban a Mester mindig szívesen időzött, barátai társaságában otthon érezte magát. A Mestert elkísérték tanítványai is, akik közül Júdás név szerint is meg van említve.
A három testvér nagy örömmel fogadta Jézust és kíséretét, vacsorát készítettek a vendégeknek. A betániai család tagjai a jó Mester iránti szeretetet szolgálatukkal is kívánták igazolni. Mindhárman szolgáltak: Márta a vacsora elkészítésével és felszolgálásával, Mária a drága, valódi nárduskenettel megkente Jézus lábait, és a hajával törölte meg. A ház megtelt a kenet illatával. Ilyen a szeretetből fakadó szolgálat, amely a megfelelő időben történik: jó illatú. Ez a cselekedet a tolvaj Júdást megbotránkoztatta, Jézus azonban védelmébe vette Máriát. Milyen jó az Úr védelmezettjének lenni! Lázár a jelenlétével szolgált. Szolgálatukkal szeretetük mellett hálájukat is kinyilvánították az Úr iránt, hiszen Lázár, szeretett testvérük nemrég még halott volt, az ő élő jelenléte Mesterüknek volt köszönhető. Ő hívta ki Lázárt a sírból. Hamar el is terjedt ennek a híre, és sokan épp azért jöttek, hogy lássák: valóban feltámadt a halott Lázár. Ezért mondható, hogy Lázár jelenléte szolgálat, mert az Úr Jézus isteni hatalmáról tanúskodott. Miatta sokan hittek Jézusban, ami miatt viszont a főpapok megharagudtak, és azt tervezték, hogy Lázárt is és Jézust is megölik. Az Írás nem tesz említést arról, hogy Lázár bármit mondott volna vacsorázás közben. A betániai család azonban azzal, hogy Lázár kijött a halálból, új életközösséget nyert, a nővéreknek a feltámadás valóságába vetett hite megerősödött, hiszen Jézus személyében ott volt köztük, ott volt velük a feltámadás és az élet.
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Szolgáljuk Őt mi is, akik az Úr megváltottjai vagyunk, örömmel, szeretettel, alázatos szívvel, mint a három betániai testvér.