János itt Szolgakirályként mutatja be Megváltónkat. Amit Ő tudott, befolyásolta azt, amit tett, és azt is, ahogyan tette azt. Jól tudta az Úr, hogy eljött az óra, amikor át kell mennie e világból az Atyához; hogy mindent kezébe adott az Atya; hogy honnan jött, és hová megy. Azt is, hogy mit sugallt az ördög vacsora közben Júdás szívébe. Nem volt titok a Megváltó előtt tanítványai lelkiállapota sem. Mindent megtett, hogy az övéit jól felkészítse az elkövetkező eseményekre. E felkészítés részét képezte a lábmosás is. Sokkolta a tanítványokat, hogy Mesterük olyan szolgálatra szánta magát, amelyre még egy zsidó rabszolgát sem lehetett kényszeríteni, ezt idegenek végezték. Ő a szeretetét kívánta éreztetni tanítványaival, valamint a Mesterükkel való közösség fontosságát. Ebben a szeretetben tanítás is volt. Tiltakozást nem fogadott el övéitől, tudva, hogy az előttük levő új úton való járáshoz először megtisztulásra van szükségük. Azt is tanította nekik, amit egy bölcs így határozott meg: „Az alázat az a talaj, amelyben a kegyelem leghamarább gyökeret ver.”
Minket mire taníthat ma a drága Szolgakirály? Taníthatók vagyunk? Ha tiltakozunk, mikor, miért, és mi ellen tesszük?