Mennyiszer hallhattuk, hogy ha az Úr Jézus ma is itt élne közöttünk, ha láthatnánk csodáit, közösségben lehetnénk vele, akkor több hívő lenne, más lenne a világ. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem ez volt a Jóatya terve, mert az Ő tervében kihagyhatatlan szerepe van a hitnek. Amit látunk, ahhoz hitre nincs szükség.
„Bizony, bizony, mondom néktek: Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.” Kell ennél nagyobb ígéret, testvéreim? Ez az ígéret megmérheti a mi hitünket. Ha hasonlóakat cselekedünk, mint az Úr Jézus cselekedett, akkor a hitéletünk nagyon jó szinten van. A tapasztalatom inkább az, hogy csak álmodozunk: milyen jó volna, ha olyan dolgokat tudnánk tenni, mint az Úr! Pedig hiszek benne, hogy ez az ígéret úgy igaz, ahogy van. Ha az Isten útján járunk, akkor a mi életünk is olyan vonzó lehet a körülöttünk lévőknek, mint amikor az Úr Jézust szemlélték a kortásai, akik láthatták cselekedeteit. Közben ezen az úton tapasztalhatjuk Isten szeretét, jelenlétét, védelmét Lelke által, a másik pártfogó által.
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” – mennyire érvényes ez a tény az életünkben?