Isten sokszor, sokféle formában megmutatta hatalmát népe életében, hogy higgyenek benne, hallgassanak szavára. De ők inkább bálványokat kezdtek el imádni. A mai kor embere is egyre inkább úgy él, mint Nóé idejében, vagy ahogyan Sodoma és Gomora városában éltek az Ábrahám idejében. Megsokasodott a bűn, elhomályosodott a gondolkodásuk, utálatos dolgokat cselekszenek, lázadnak Isten ellen. Nekünk most is azt üzeni Isten: kerüljük a bálványimádást. Ne vegyüljünk bele ebbe a világba, ne együnk bárkivel egy asztalnál: „…amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák, és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben” (1Kor 10:20). Kerüljük a bálványimádás minden formáját: dorbézolás, mulatozás, pénz szerelme, nyerészkedés, és ezekhez hasonlók. Nem lehet határtalanul belesimulni ebbe a világba, sőt itt kell nyilvánvalóvá lennie annak, hogy mi kinek az asztaláról táplálkozunk.
Kell egy világos határ. Vagy ingerelni akarjuk Istent? Alázzuk meg magunkat az Úr előtt, és kérjünk kegyelmet, bölcsességet, hogy ne akarjunk mi mindenkinek megfelelni, hanem csak Isten tetszése szerint élni. Legyen kedves Isten előtt minden cselekedetünk!